„Nem csak fellángolás volt”

– Furcsa volt az elmúlt esztendő, mert egyrészt sikeresnek is értékelhettem, ugyanakkor csalódás is ért, hiszen a válogató megnyerése ellenére nem tudtam indulni a világbajnokságon. Az idén azonban újra próbálkozunk, megpróbálunk válogatót nyerni Zolival és akkor talán reménykedhetek abban, hogy én is kijutok az olimpiára. Bár párosban még nincs kvótánk, de van rá esély, hogy a magyar kajakosok megszerzik – sorolta a lehetőségeket Szalai Tamás.

– Az elmúlt év történéseiből tudott meríteni? Sikerült előrelépnie?

– Ha azt a formát tudjuk hozni, amit tavaly, akkor nem hiszem, hogy olyan nagy bajban lennénk. Persze próbáltam télen fejlődni én is, talán egy kicsit sikerült is, de ezek az eredmények mind csalókák, mert valójában a vízen dől el minden, hogy mit ért az a munka, amit beletett az ember. Bár azért hozzáteszem, hogy ebben a korban olyan nagy ugrásokra már nem képes az ember.

– Azért ön még fiatal.

– Mihez képest? Inkább azt mondanám, talán még a fiatalabbak közé tartozom.

– Árulja el, mitől tud olyan jó lenni a párosuk Kammerer Zoltánnal?

– Egyszerűen passzol a mozgásunk, a vízfogásunk nagyon együtt van és ezért jól csúszik alattunk a hajó. A véletlen műve volt, hogy mindez kiderült, de így utólag nagyon örülünk neki.

– Párja, Kammerer Zoltán a hatodik olimpiájára készül. Szoktak beszélgetni arról, hogy mit jelent egy ötkarikás szereplés?

– Egyelőre inkább csak a válogatókról, az ott megvívandó csatákról beszélünk. Csak a következő célok felé kacsintgatunk, lépésről-lépésre haladunk.

– De a szíve mélyén azért gondol Rióra.

– Persze, hiszen nagyon szeretnék én is ott lenni, ezért edzettünk egész télen, tavasszal. Ez a fő cél. Az elmúlt év történései sok mindent adtak számomra, például rengeteg ember szimpátiáját. Nekik is szeretném bebizonyítani, hogy az elmúlt év eredménye nem csak fellángolás volt, ott tudok én is lenni a legjobbak között az olimpián.