„Igazgatóként színész- és rendezőtársaimat kívánom olyan helyzetbe hozni, hogy ők tudjanak minél inkább kiteljesedni, a legjobbat alkotni.”
Cseke Péter immár kilencedik éve igazgatja Kecskemét ékszerdobozát, a Katona József Színházat. Számos sikeres rendezés és kitűnő alakítás áll mögötte, ám mostanság főképpen igazgatói teendői töltik ki idejét. „Az én ajtóm mindig nyitva áll” – mondja Cseke Péter mosolyogva, utalva ezzel arra, hogy a színház dolgozói közül bárki bármikor felkeresheti őt, ha segítségre lenne szüksége. Színházunk vezetőjével beszélgetett szerkesztőségünk.
Az előző, 2015/16-os évad lezárult. A színház igazgatójaként hogyan tudná ezt értékelni?
Egy nagyon gazdag, szép évet zártunk. Új színházat avattunk, és kimagaslóan sok, a balettekkel együtt tizenhat bemutatónk volt. Fontosnak tartom, hogy a társulat kijuthatott Moszkvába is, a Párcsere című előadásunkkal, ahol szeretettel fogadtak bennünket és nagy sikert arattunk. A POSZT-ra (Pécsi Országos Színházi Találkozó) két előadással is eljutottunk, és ez véleményem szerint egy igen erős visszajelzés arra, hogy itt, Kecskeméten, egy nagyon komoly művészi műhelymunka folyik. Nem beszélve arról, hogy a fesztivál fődíját is elhoztuk a Macska a forró bádogtetőn című produkciónkkal, Trokán Nóra kapta a legjobb női alakítás, míg Csombor Teréz egy komoly szakmai díjat kapott.
Egy „művészt nem tudok hit nélkül elképzelni”- mondta Cseke Péter, aki az Aranyműves boltját, II. János Pál pápa által írt darabot színpadra vitte, valamint társulata évről- évre játssza az általa rendezett Újvilág Passiót a kecskeméti Arborétumban. Hogyan kellene ezt érteni? Egy „nem művész” embert könnyebb lenne hit nélkül elképzelni?
Talán az akkori megfogalmazásom nem volt pontos… Sajnálom azt, akinek nincs Istenhite, és nem teremtményként él, nem tudja kinek megköszönni mindazt, amit kapott. Egy művész ember esetében ez azért különösen fontos, mert tudnia kell, hogy a tehetséggel, amit kapott, feladata van, és a talentumait a köz javára kell fordítania. Jelen esetben például egy színésznek vagy rendezőnek katarzist, örömet kell szereznie a közönségnek, valamint tanítani és szórakoztatni is a tehetsége segítségével.
Ön mit szeret leginkább a munkájában? Színészként és rendezőként mik azok a dolgok, amelyek a legnagyobb örömet okozzák?
Színészként egyre ritkábban jeleskedem a színpadon mostanság, ami tulajdonképpen abból adódik, hogy annyi szép szerepet eljátszhattam már, hogy bennem nincs hiányérzet. Most más a feladatom. Igazgatóként színész- és rendezőtársaimat kívánom olyan helyzetbe hozni, hogy ők tudjanak minél inkább kiteljesedni, a legjobbat alkotni. Ebben a színházban – és nagyon boldog vagyok, hogy munkatársaim, Rusznyák Gábor főrendező és Réczei Tamás művészeti vezető is egyetértenek ezzel – a társulatra keresünk darabokat. A legfontosabb, hogy mindig a társulatból, a csapatból indulunk ki és olyan szereposztásokat állítunk össze, ami a színészeket egyre nagyobb kihívás elé állítja.
Tanácsolná-e egy fiatalnak ma, hogy vágjon bele a színészi pályába?
Persze! Ez egy gyönyörű hivatás. A korábbi tendenciákkal ellentétben azonban, már látom, hogy egyre több fiatal veszi észre, hogy a siker és csillogás mellett ennek a szakmának rengeteg nehézsége, árnyoldala van, és sok-sok lemondással jár. De ha egyszer valaki megtapasztalta azt az érzést, hogy színpadon állt és megtapsolták, azt elfelejteni biztosan nem fogja soha!
