Kezdőlap Interjú Exkluzív interjú Boronkay Péterrel, a kecskeméti paratriatlonistával

Exkluzív interjú Boronkay Péterrel, a kecskeméti paratriatlonistával

Kecskemét kiemelkedő paratriatlonistája a 2016-os Riói Paralimpián – Interjú Boronkay Péterrel

A 2016-os Riói Paralimpián számos magyar sportoló részt vesz, úgy mint a kecskeméti Boronkay Péter paratriatlonista is, akivel szerkesztőségünknek lehetősége adódott egy érdekes beszélgetést folytatni. Péter az interjúban mesélt a felkészülés folyamatáról, arról hogy miként jutott ki a 2016-os, Rio de Janeiro-ban megrendezésre kerülő nemzetközi versenyre, valamint hogy hogyan képzeli el jövőjét a verseny után.

Hogyan találtál rá erre a sportágra?

Úszóként kezdtem a pályafutásomat, de a 2004-es athéni paralimpiára a csapatom sajnos nem jutott ki, ezért más sportág után kutakodtam. Szegeden kezdtem el kerékpározni, ebben a sportágban folyamatosan sikereket értem el, ezért megjött hozzá a kedvem, de az úszást sem szerettem volna elhanyagolni és így a triatlon mellett döntöttem.

Mely eredményeidre vagy a legbüszkébb karriered során?

A budapesti világbajnokság az, amire a legbüszkébben tekintek. Ez a bajnokság volt rám legnagyobb hatással, hiszen ezáltal került be a nevem a magyar köztudatba.  Minden sportoló álma, hogy itthon a hazai közönség előtt nyerhessen világbajnokságot. Nekem ez megadatott és ennek nagyon örültem.

Milyen eredményeket vársz el magadtól a verseny során?

Legelsőként az a célom, hogy szeretném felülmúlni a tavalyi időmet, úgy is mondhatni, hogy saját magamat legyőzni megyek.

Hogyan néznek ki a napjaid, hány órát töltesz edzéssel?

Hetente 20-25 órát edzek, lényegében ez a munkám, főállású sportoló vagyok. Ahhoz, hogy valaki a Paralimpiára kijuthasson, nagyon sokat kell edzeni, mentálisan és fizikailag is mindig meg kell felelni. Főleg, ha valaki három sportágban szeretne remekelni. Úgy gondolom, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy ezen három sportág közül bármelyiket is elhanyagoljam,hiszen az a célom, hogy mindegyiknél ott legyek az élvonalban. Igaz, hogy a napjaimból sok időt elvesz az edzés, de ezt nem bánom, és véleményem szerint teljesen megéri.

Mit üzensz a kecskeméti szurkolóknak?

Szerintem az a legfontosabb, hogy bármilyen helyezést is érek el, azt kérlek, örömmel fogadjátok. Nagyon sok élsportoló barátom van, és sajnos ők is és én is azt tapasztalom, hogy a társadalom elég súlyos nyomást gyakorol ránk.
Mindenki csak a sikert és a csillogást látja, de kevesen azt a kemény munkát, ami mögötte áll.

Rajtam is nagy a felelősség, hiszen én jutottam ki egyedül magyarok közül a Paralimpiára, és ezáltal még jobban azt érzem, hogy remekül kell teljesítenem. Az, hogy ez a sok edzés mire lesz elég a 11 fős mezőnyben, majd a verseny során kiderül. A világon több mint 140 versenyző van a kategóriában, a legjobb 11 induló közé kijutni Magyarországról egy óriási dolog, mivel egy itthon nem túl ismert sportágról van szó. Szeretnék nem a tizenegyedikként haza jönni, és akkor már megérte ez a sok küzdelem. A verseny során mindenképpen a legjobbat szeretném kihozni magamból, hogy egy jó helyezést érjek el és elégedetten üljek fel a repülőre, de elsősorban az a célom, hogy ország legyen rám büszke.

A triatloni számok közül melyiket szereted a legjobban?

Egyet sem tudok kiemelni, mert mindegyiket ugyanolyan lelkesedéssel űzöm, próbálok mind a háromban maximálisan teljesíteni.

Hogyan tekintesz a jövődre, miként képzeled el a 2016-os Riói Paralimpia utáni életedet?

Vannak terveim, nem fogok leállni a sporttal. Sokan kérdezték, hogy mi az elképzelésem a Riói Paralimpia után, ilyenkor két szempontot szoktam említeni.
Az egyik szempont, hogy meg tudjam engedni magamnak azt, hogy csak a sporttal foglalkozhassak, hiszen számomra ez az egyik legszebb dolog a világon.
Másrészt pedig nyitott vagyok az újabb lehetőségekre, újabb célokat szeretnék kitűzni magam elé. Azt gondolom, hogy ez egy olyan sportág, amiben 40 fölött is lehet remekelni a világ élvonalán.

Mindig is fontos része volt az életemnek a tanítás, így terveim között szerepel, hogy visszamenjek a kecskeméti Juhar utcai speciálisiskolába, ahol egykor testnevelést oktattam. Fontos számomra az, hogy továbbra is tudjak sportolni napi szinten, emellett az oktatás örömeit is élvezni akarom.

A családod miként tudott téged támogatni, hogy felkészülj a Paralimpiára? 

Mindig is támogatott a családom, rendkívüli örömmel töltötte el őket, hogy részt vehetek a Paralimpián. Nap, mint nap figyelemmel kísérték a küzdelmemet, és azt hogy hogyan szereztem meg a kvótát, a kvalifikációt.
A 2016-os Riói Paralimpiára úgy jutottam ki, hogy egy ausztrál versenyző visszalépett, így én voltam a következő a várólistán.
Nem rég tudtam meg, hogy kizárták az orosz versenyzőket, ennek következtében mindenféleképpen kijutottam volna, de így, hogy az ausztrál versenyző visszalépett, volt 1 hónap felkészülési időm a versenyre. Nem csak fizikailag, hanem mentálisan is próbálok az olimpiára felkészülni. Nagyon sokan állnak mögöttem és mellettem is, ami leírhatatlanul jó érzés, így bízom a sikereimben.

boronkay