Kezdőlap Zenei élet Nicolas Angelich: Dedication

Nicolas Angelich: Dedication

Ajánlások – ez címe és apropója az amerikai zongorista új Warner lemezének, melyen Liszt h-moll szonátáját, Schumann Kreisleriana ciklusát, és két Chopin etűdöt játszik.

Nicolas Angelich a mai negyvenes zongoristák korosztályának egyik legkiválóbbika, és ez a két nagyszabású művet felvonultató lemez nagyszerű demonstráció arra, hogy ezt be is bizonyítsa. A témakör, mely köré ez az album felfűződik, a romantika századának három óriása: zeneszerzőként és zongoristaként egyaránt – akik barátságban voltak egymással, és műveket ajánlottak egymásnak. A XIX. század már egy merőben másik korszak volt, mint bármelyik azt megelőző – megszületett az öntudatos, önálló művész ideálja, és ezt többek között éppen ők hárman: Chopin, Liszt és Schumann hozták létre. A korábbi korok géniuszai uralkodóknak ajánlották műveiket – ők már nem csak mecénásaiknak, de barátaiknak, eszményképeiknek is.

Liszt Ferenc: h-moll szonátája, melyet az akkor már a nagyon beteg, elemgyógyintézetben kezelt Schumann-nak ajánlott, a zongoristák álma és rémálma egyben: technikailag is nagyon nehéz, sokrétegű, önálló formában létező darab; mely fokmérője annak a pianistának, aki előadja és rögzíti. Angelich felfogása lírai szépségeket tár fel, tempói nem elsietettek, filozofikusan vezet végig a darabon. Technikailag persze kiváló, de mindez még inkább előtérbe tolja költői játékának szépségeit.

Mindez az emelkedett gondolatiság ott vibrál végig Robert Schumann: Kreisleriana című ciklusában is, melyet Chopinnek ajánlott. Az ízig-vérig romantikus, Hoffmann által inspirált irodalmi élmények alapján született hasonlóan nagy lélegzetű: több mint fél órás ciklus emlékezetes és élményszerű részletekben bővelkedő Angelich felfogásában. Chopin és Liszt barátsága közismert – bár Liszt jobban értette barátja művészetét, mint Chopin Liszt izzó forradalmiságát.

Liszt nagyon szerette Chopin Etűdjeit, sokat is játszotta azokat – melyek közül op.10 No.10 és nem véletlenül a No.12 "Forradalmi" etűdöt direkt neki ajánlotta. E két rövidebb darabbal zárul a CD, két ugyancsak remek előadással bizonyítja Angelich, hogy az egymással közeli barátságban lévő – ám egymástól lelkületükben merőben eltérő habitusú három szerző világában is mennyire otthon érzi magát. Az már csak külön szerencse, hogy kalauzolásában a hallgató is maradandó élménnyel részesülhet e CD révén.

Komlós József JR