A még mindig csak harmincnyolc éves francia kontratenor: Philippe Jaroussky ünnepelt sztárként, pályacsúcsán vette fel éppen egy évvel ezelőtt decemberben ezt a Warner/Eratónál frissen megjelent, gyönyörű albumot.
Philippe Jaroussky az elmúlt tizenkét évben – a most megjelentet is hozzászámolva – tizenkilenc albumon szerepelt, és számos szólóalbumát most egy ugyancsak kiválóval bővítette. Habár ez nem egy karácsonyi lemez a szó szakrális értelmében, mégis szépen kapcsolható az ünnep keresztényi szellemiségéhez.
Philippe Jaroussky, a méltán ünnepelt kontratenor két Bach és két Telemann szólókantátát választott ki új albuma műsoraként. A két, egymással jó barátságban – sőt komaságban is állt barokk géniusz közül a maga idejében Georg Philipp Telemann volt a sikeresebb, mai szóval igazi sztárként imádták; írt is úgy 1700 kantátát – nagy súlyban szólóhangokra. Johann Sebastian Bach vele szemben – bár a hamis közhiedelemmel ellentétben megbecsült és gazdag polgárként élt Lipcsében – viszont nem tudta olyan elégedettséggel kiteljesíteni kora udvarainál és Lipcsében a karrierjét, mint Telemann. Bachnak ma hozzávetőlegesen 200 kantátáját ismerjük, de lehet, hogy valaha ennek a számnak másfél-kétszeresét is megírhatta – ám ezek közül alig akad pár szólóhangra komponált.
A mában viszont kétség nem férhet hozzá, hogy Bach mindig egy olyan szerző, akivel szinte biztosra lehet menni: népszerűségében rejlik, hogy bárkit képes megszólítani a zenéje, még a komolyzene iránt amúgy nem különösebben érdeklődőket is. Hozzátéve, hogy az itt gyönyörű előadásban felcsendülő „Ich habe genug” című Bach egyik legszebb, és leghatásosabb kantátája – melyet sokáig tökéletesítgetett, és különböző hangnemekre írt át. Nem véletlenül, hiszen míg Weimarban havi egy – Lipcsében heti egy, a vasárnap reggeli istentiszteleten előadandó kantáta bemutatására kötelezte a szerződése. S ez, csakúgy, mint az itt ugyancsak felhangzó „Vergnugte Ruh, beliebte Seelenlust” a lipcsei évek termése.
Bach két, húsz percnél is hosszabb kantátájához képest a két ugyancsak nagyon szép Telemann-darab: a „Der am Olberg zagende Jesus” és a „Jesus liegt in letzten Zugen” valamivel kisebb lélegzetűek – tizenöt perc körüli alkotások. A kiadók persze Telemann kantátákat nem kínálnak olyan nagy választékban, mint Bach-felvételeket, így ezek a darabok magunkban hordozzák a felfedezés élményét is.
Mint ahogyan Philippe Jaroussky előadó-művészete, melynek lenyűgöző hatása alól nem lehet szabadulni e lemez hallgatásakor. Gyönyörű formálásai, technikai bravúrjai, érzékeny értelmezése, hangjának telt lágysága, egyenletes és folyamatos ívet rajzoló hangképzése, s mindezeknek alapján az a könnyed előadásmód – melyet képvisel, el is felejteti velünk azt a hihetetlen professzionalizmust, melyet képvisel.
Az elejétől a végéig gyönyörű korhű szellemű előadás a lemez, a nagyszerű Freiburgi Barokk Zenekar kíséretében – a zenekari pultot tekintve is emlékezetes megoldásokkal és bravúros hangszerszólókkal.
Komlós József JR
