A Warner új megjelenésén Carl Philipp Emmanuel Bach a-moll Wq 166 H 430, G-dúr Wq 169 H 445, és d-moll Wq 22 H 425 fuvolaversenyeit Emmanuel Pahud adja elő. A kíséretet ellátó, idén 15 éves fennállását ünneplő Kammerakademie Potsdam kamarazenekart az éppen 70 esztendős legenda: Trevor Pinnock vezényli.
C. P. Emmanuel Bach itt felvett fuvolaversenyei ugyan ismert, és lemezen is több ízben, nagy művészekkel rögzített darabok – ámde nem agyonjátszott részei a komolyzenei diszkográfiának. Itt ehhez képest is olyan friss, és az újdonság erejével ható hangütés és apró momentumok sorakoznak egymás után, melyek kapcsán joggal csodálkozhat rá a hallgató erre a CD-re.
Mikor Johann Sebastian Bach egyik legtehetségesebb fia – és egy személyben Telemann keresztfia: Carl Philipp Emmanuel Bach jogi és zenei tanulmányai után 1741-ben Berlinbe szegődött, egy – még a maga korában is – kivételesnek számító udvari életbe, ezzel együtt pedig politikai, filozófiai és művészeti valóságba csöppent bele. Nagy Frigyes királyként vezényelte le – legalábbis részleteiben – azt a társadalmi forradalmat, melyért ötven év múlva térdig vérben gázolva küzdött a francia forradalom.
A zenét írni és fuvolázni sem restellő Frigyes udvarában mindennapos vendégek voltak a kor legnagyobbjai – Voltaire például állandó látogatóként, ráadásul a felvilágosodás eszméit nyíltan hirdető király mellett húga: Amália hercegnő is elsőrangú billentyűs-játékos volt. Az esti zenéléseken pedig az udvari zenekarban a Quantzok és a Bendák mellett Emmanuel játszhatott velük. Ez a rangon aluli leereszkedés egy másik nagy udvarnál elképzelhetetlen lett volna. Mint amiképpen az is, hogy a királyi udvarban olyan eszmék és könyvek terjedtek – melyek nyílt hangoztatásáért vagy birtoklásáért bármelyik másik korabeli országban börtön vagy inkvizíciós procedúra járt volna.
Ettől a fantasztikus szellemi közegtől átitatva lett aztán Carl Philipp Emmanuel Bachból korának legjelentősebb zenei újítója – akit Haydntól Beethovenig a következő generáció egyként szeretett és tisztelt. Maga Mozart egyenesen ezt mondta róla: „Emmanuel Bach az apa, és mi vagyunk a gyermekek.” Valóban: művészetében ott van a rokokó szépsége – de a Sturm und Drang dühe és disszonanciája is; és ott van a megszülető zenei klasszicizmus emelkedettsége – de már a romantika nyugtalanítón vibráló üzenete is.
Nagyszerűen kibontakoztatja ezt a sokrétűséget a 18 vonóssal felálló, ugyan hagyományos hangszereken játszó, de minden tekintetben a korhű gyakorlat szerint zenélő Kammerakademie Potsdam. Melyet a korhű zenélés egyik legnagyobbja: Trevor Pinnock vezényel a csembaló mellől. Az éppen most december 16-án 70. évét betöltő brit legenda vezénylésének köszönhetően végig tömör gyors tempók, tobzódó indulatok, hatalmas energiák uralják Emmanuel Bach itt rögzített fuvolaversenyeit. Egy pillanatnyi unalom vagy közhelyes megoldás sincs.
A Berlini Filharmonikusoknál szólamvezetőként is szereplő svájci Emmanuel Pahud nem véletlenül kapta meg a „Fuvola királya” címet a szaksajtótól – és ezt a három királynak írt darabban is bizonyítja. Virtuóz technikája mellett gyönyörű színekkel és elismerésre méltó energiákkal van mindvégig jelen a zenekar élén – és ez a varázs a fotelba szögez és felszabadít egyszerre, miközben sok újat is képes még mondani ezekről a darabokról, melyek amúgy a szerző eredeti kadenciával hangzanak el.
Komlós József JR
