A Thomas Q. Napper rendezte brit film a bokszolók kemény világába vezeti be a nézőt a dráma eszközeivel. A filmzene írására Paul Wellert kérte fel az alkotó – a zenei anyagot pedig a film mozikba kerülésével egyidőben dobta piacra CD-n a Warner lemezkiadó.
Ha a negyven év fölöttieknek – vagy éppen az újhullámos zenék iránt érdeklődőknek ismerős a filmzenét szerző neve, az nem véletlen. Ez a Paul Weller ugyanis éppen az a fickó, aki a 70-es évek óta látja el a világot punk, rock, jazz és soul dalokkal. A brit énekes a kezdetekben a The Jam, majd a The StyleCouncil banda tagjaként énekelt, gitározott vagy zongorázott, majd szólóénekesként folytatta a karrierjét.
A mostani lemez egy különleges kiadvány: PaulWellert Thomas Q. Napper, a ’Jawbone’ című új brit film rendezője kérte fel, hogy írjon filmzenét készülő filmjéhez. A „Music fromthe film Jawbone” 2017. március 10-én került a polcokra -a nagy múltú, joggal mondhatni, hogy legendás alkotó első próbálkozásaként a filmzene területén.
A 36 perces lemez összesen 7 számból áll, amelyeket kifejezetten a bokszfilmhez írt a zenész. A hetvenes évek stílusában papírtasakba csomagolt album amúgy két tételre, és két markánsan elkülönülő részre osztódik – mintha valóban egy olyan kétoldalas, régi 33-as vinyl LP lenne, amint azt egyébként a papírtokos nosztalgiát megjelenítő borító is sejteti. Szóval, az első és nyitó tétel egy klasszikus, majd 22 perces szvitszerű filmzene, a második résznek is tekinthető további hat szám pedig két-három perc körüli, gitárral elénekelt, klasszikusan vett popdalokból és zenei betétekből áll.
Paul Weller hosszú karrierje során csak most fordult először a filmzene-komponálás felé. Első filmzenéjében a megszokott, hatásos feszültségkeltő zenei elemek mellett egy új megközelítés is hallható, és ez az intim hang abszolút az övé, régi munkáiból már ismerhetjük ezt az énjét – melyet a film alkotói és a főszereplő szerint is remekül épített be a filmbe, az intim, emberi vonatkozások megjelenítésének szándékával.
