Az isteni lantos: Orfeusz története, aki leszáll az alvilágba elhunyt szerelme után – mindig kimeríthetetlen forrás volt a különböző eszközökkel alkotó művészek számára. A Warner-Erato új CD-jén Philippe Jaroussky rendezte össze három kora barokk zeneszerző Orfeusz ábrázolását La Storia di Orfeo címmel. Énekes partnere Eurudiké szerepében Baráth Emőke, akivel nem előszór készített közös felvételt a francia kontratenor.
Amióta az érett reneszánsz költeményeiben, szobrászatában és dalaiban újra feltámasztotta a klasszikus műveltség mitológiáját, La Storia di Orfeo – azaz Orfeusz megindító históriája központi téma lett a művészetben. Hiszen kézenfekvő és szép történet ez a szerelem és a mindenen áthatoló szeretet mindenek felettiségéről, az önfeladásról és az önfeláldozásról, de még inkább arról – hogy még a halált is képesek legyőzni az önzetlen, mélyről fakadó emberi érzelmek.
Nem csoda az sem, hogy pont ez a történet volt az, amelynek feldolgozásával megszületett a zenetörténet legelső operája. Még akkor is, ha még a zenetörténészek között is vita tárgya, hogy Poliziano reneszánsz darabját tekinthetjük annak – melyhez a leírások szerint Leonardo da Vinci készített színpadi gépeket; vagy épp a barokk Peri műve az első opera? A kulcs mindenesetre Orfeusz és Euridiké szerelmének ókori mitológiai ábrázolása.
A most megjelent szép kiállítású Warner-Erato album az Orfeusz-témát három kora barokk zeneszerző: Monteverdi, Rossi, és Sartorio Orfeusz-operájának részleteivel szemléltetve mutatja be – hiszen igazi barokk téma ez: tele féktelen rajongással, halált megvető bátorsággal, kikezdhetetlenül szilárd akarattal, és sok más olyan megdicsőült erénnyel, mely szerzők korában sem létezhetett maradéktalanul. Ráadásul velük szemben azért ott az emberi esendőség: a vágyban és a kíváncsiságban megfoganó bukás és tökéletlenség tanítása is,
A három kora barokk opera közül Claudio Monteverdi: Orfeo című, 1607-ben írt műve a kronológiai sorban az első és egyben a leghíresebb; a zeneszerzőként ugyancsak ismert Luigi Rossi: Orfeusz es Eurudiké házassága című darabja 1647-ből való; míg a három szerző közül a legkésőbbi – Antonio Sartorio: Orfeo című zenedrámája már nem sokkal a nagy barokk megszületése előtt: 1672-ben keletkezett.
Tomboló, extatikus, felfokozott érzelmek a XVII. századból… Saját bevallása szerint Jaroussky régi álmát valósította meg – nem is akármilyen minőségben, és nem is akármilyen közreműködőkkel!
A bő egyórányi, zenei részleteikben megelevenedő történetek és művek középpontjában az Orfeuszt megformáló francia kontratenor: Philippe Jaroussky, és Eurudiké szerepében a nemzetközi operaszínpadokon egyre keresettebb magyar Baráth Emőke áll. A kontratenor szárnyaló telt hangja, és a magyar szoprán kristálytiszta éneklése rabul ejtőn szép pillanatokat szerez. Ez egy olyan korhű barokk lemez, ahol a hallgató nyugodtan dőlhet hátra, nem kell „hogy” „ha” „mi lett volna” gondolatokkal terhelnie az élményt, amit a kiváló Diego Fasolis zenekara: az I Barocchisti és a Svájci Rádió Énekkara méltó keretbe foglal.
Komlós József JR
