Anyai örömök előtt áll két olimpiai bajnok kajakosunk, Kozák Danuta és Csipes Tamara. A női négyes vezérevezőse, Szabó Gabriella szerint érdekes, de semmi esetre sem borúlátó a női kajak helyzete a 2017-es szezonban. Lássuk háromszoros olimpiai bajnokunk idei terveit.
– Meglepte Csipes Tamara múlt heti bejelentése?
– Persze, hogy meglepett, de nagyon örülök Tami boldogságának. Mondjuk furcsa érzés visszamenni a szolnoki edzőtáborba, s látni, hogy én ugyanabban a mederben maradtam, mint Rió előtt. De én csak így tudom vállalni a tokiói felkészülést. Képtelen lennék összeegyeztetni az anyaságot és a sportot, nem tudnám megosztani a figyelmemet – mondja Szabó Gabriella.
– Tamara bejelentése átírta az idei terveit?
– Nem igazán, hiszen a tavalyi eredmények alapján úgy gondoltam, ő lesz, aki most elviszi az egyest, vagyis másban gondolkodtam a párost illetően.
– Kiben?
– Nem titok, az idén Fazekas-Zur Krisztinával és Vad Ninettával nézném meg a párost. Előbbivel 2013-ban világbajnokok voltunk ezer méteren, Ninettával pedig 2014-ben – amikor éppen Kriszta volt kismama – a milánói Világkupán nyertünk úgy, hogy csak a verseny előtt egy héttel ültünk össze. Tetszett, jól működött az az egység, és szerintem most is működne. Vagyis nem vagyok kétségbe esve sem a párost, sem a négyest illetően. Persze, ehhez nekem is úgy kell teljesíteni, hogy ők is velem akarjanak menni.
– Az ősszel Likér Péterrel és a szlovák férfi négyessel közösen kezdte el a felkészülést. Milyen változásokat hozott a közös munka?
– Megéltem pozitív és negatív változásokat is. Ha az utóbbira kíváncsi, akkor voltak periódusok, amikor kétségbe voltam esve attól, hogy olykor egyedül kell edzenem. Ennek kapcsán akadtak is súrlódásaink Petivel, de ezeket sikerült tisztáznunk. Ha pozitív dolgokat kell mondanom, akkor lenyűgöz a srácok hozzáállása a sporthoz és a mindennapokhoz. Tetszik a nyugalmuk, a tiszteletüket egymás irányába, tetszenek a beszélgetéseik, és az alázatuk a sporthoz. Ugyanakkor más, speciálisabb is az az edzés, amit végeznek. Tavasszal sem elsősorban a kilométergyűjtésre fókuszáltak, hanem a minőségi munkára helyezték a fő hangsúlyt.
– Említette, előfordul, hogy egyedül marad a munkában. Hogyan oldja meg ezeket a napokat?
– Nyitok mások felé. Volt olyan, hogy Simon Miklóssal és Vad Ninettával edzettem közösen, de beálltam már Beé István vagy Mórocz István csoportjába is. Ilyenkor le tudom mérni, hogy hol tartok. Az edzéseim nem csak ebből a szempontból változatosak, hanem a csoportom miatt is sokat utazom, van, hogy Szolnokon, van, hogy Komáromban vagyok, most például Dunavarsányban folytatjuk az edzéseket. Nem mondhatom, hogy monoton mindennapjaim vannak.
– Az idei év tett önre plusz terheket?
– Mire gondol? Hogy ketten is szülnek? Nem hiszem, hogy emiatt most rám hárulna nagyobb felelősség. Vagy ha igen, akkor sem élem meg teherként, hiszen a belső motivációm még a külső elvárásoknál is sokkal erősebb.
– Hamarosan itt a szegedi Világkupa. Három év után tudnak ismét hazai közönség előtt szerepelni.
– És ez óriási motivációt ad, hiszen a szegedi közönség fantasztikus, nekem pedig külön öröm, hogy a családom és a támogatóim előtt tudok rajthoz állni. Hiányoltam az elmúlt években ezt a versenyt, mert nagy rangja van nemzetközi szinten, most is több mint hatvan ország sportolói neveztek. Bennünket, magyar versenyzőket pedig jól „bemelegít” a válogatóversenyekre.
