A még csak huszonhét éves, de már egyre előkelőbben jegyzett orosz szoprán új Decca albumán – Handel, Vivaldi, Porpora, Hasse és Mozart után – most egy ismeretlen világba kalauzolja el a hallgatót: Carl Heinrich Graun (1704-1759) elfeledett operáiból énekel bravúros és hatásos áriákat.
Az ifjabbik Graun, mint J. S. Bach, Handel és Vivaldi fiatalabb kortársa – sok más figyelemre érdemes komponistával együtt – a három óriás mellett teljesen háttérbe szorul az utókor érdeklődésében. Méltatlanul – hiszen a maga korában az egyik legjelentősebb és legnépszerűbb operaszerzőként tartották számon. Tulajdonképpen már tizenöt éves korától komponált a külvilág számára, és sikeresnek mondható pályafutás után került bátyja: Johann Gottlieb közreműködése révén harmincegy esztendősen a porosz királyi udvarba, az akkor még trónörökös, de öt év múlva már király Nagy Frigyes szolgálatába.
Frigyes trónra lépése után rögtön a rangos „Kapellmeister” címet adományozta neki, és királyi költségen Itáliába utazhatott, hogy tanulmányozza az olasz operát – uralkodója ugyanis Berlinben létrehozta a királyi társulatot, és az Unter den Lindenen felépíttette a híres Királyi Operaházat. Mire két év múlva megnyílt, már el is készült Carl Heinrich Graun első operája.
Remekül eltanulta az olasz stílust, és legalább húsz operát írt Berlinnek – melyről tudomásunk van.
Carl Heinrich Graun szerepe meglehetősen különleges volt az udvarnál: mondhatni, hogy a másokkal rideg Frigyes őt közelébe engedte. Szinte minden darabját együtt készítette az uralkodóval, aki néha változtatásokat javasolt, szövegkönyveket is írt neki – sőt néha maga is komponált egy-két áriát az operákhoz. Kapcsolatuk mibenlétét mindennél jobban reprezentálja II. Frigyes mély gyásza, melyet Graun ötvenöt éves korában bekövetkezett halála kapcsán érzett. A kortársak emlékezései szerint az uralkodó személyes tragédiaként élte meg elvesztését, és nem is pótolta senkivel udvarában.
Míg Johann Gottlieb már az érzelmes stílus: a rokokó egyik emblematikus zeneszerzője volt, öccse Carl Heinrich Graun tipikusan barokk komponista. A Királyi Operaházzal átellenben, az ugyancsak az Unter den Lindenen található Berlini Állami Könyvtárban őrzik a mai napig előadatlan opera-kéziratait, melyekből e lemez anyagát előkészítette Julija Lezsnyeva – aki a saját bevallása szerint egyből a komponista hatása alá került.
Ezen a felfedezéseket tartogató izgalmas, nagyon szépen megvalósított lemezen Julija Lezsnyeva három áriát énekel az Orfeo, kettőt az Armida című opera seriákból; és egy-egy áriáig behallgathatunk az Iphigenia in Aulis; Coriolano; Il Mithridate; Silla; Britannico című darabokba is; valamint felcsendül egy szimfónia Rodelindából – a mester legelső operájából.
Egy kivételével ezek az áriák még sohasem hangzottak fel lemezen – sőt meglehet, hogy az elmúlt évszázadokban sem. Elragadó előadásokat hallunk Juljia Lezsnyeva telt, de mégis a legnehezebb koloratúrákban is hajlékony hangján, a Dmitrij Szinkovszkij vezényelte Concerto Köln energikus, tempós közreműködésével. Felfedezéseket tartogató, értékes lemez született világszínvonalon – minden operarajongónak és a barokk szerelmeseinek egyaránt érdemes meghallgatni!
Komlós József JR
