Egy „kézzel nevelt”szürke jákó és egy tarka új-guineai nemes papagáj költözött szerdán rövid időre a Wojtyla Barátság Központba „nevelőszüleiknek” Czinege István és Sztrapkó Éva díszmadártenyésztőknek köszönhetően. Akik nem csupán mutatóba hozták a két – előbbi március 8-ai költésű ifjú tojó, utóbbi önfeledten rikácsoló felnőtt- példányt a népkonyha gondozottainak, meséltek is nekik arról a 160 pár papagájról, akik az ő gondoskodó kezeik között kaptak életet, majd nőttek fel nagy-nagy szeretetben a kecskeméti Czinege madárbirodalom lakóiként. (Fotók: Mátyus István)
– Egyszer kérdezték tőlem, miért foglalkozom papagájokkal. Czinege névvel mi mással foglalkozhatnék, mint madarakkal – indította beszámolóját kis humorral ötvözve István.
Azt is elárulta, hogy „A madarászkodás előtt más hasonló dolgokkal is foglalkoztam. Apám ötven éven át méhészkedett, az utolsó húsz évben velem közösen. Közel tíz éven át akvarizáltam, ezen belül halakat tenyésztettem, tubifexet és horgászgilisztát szedtem. Majd kis szünet után hobbiként kezdtem el díszmadarakat tartani. Ez hosszú ideje teljesen leköti az összes szabadidőmet – még horgászni sem nagyon jutok ki – pedig ezt is nagyon szeretem. Az állományom túlnyomó részét papagájok alkotják, vannak még ezen felül gouldamandinák, zabrapintyek és nagytestű sirálykák.”
– Tenyészetünkben jelenleg a következő papagájok találhatók meg: Pennant (piros,kék) Vörössapkás, Nagysándor, Király, Hegyi, Kína, Barraband, Jákó, Rózsáskakadu, Nemes, Kissándor (zöld, sárga, kék), Rozella (rubin, rubínó, sápadtfejű), Sokszínű, Szilva, Vörösfarkú (Pirhura), Szakállas, Énekes (zöld, fakó, lutinó), Princ (zöld, kék), Kecske (sárga, zöld), Skarlátszárnyú. Törpepapagájokból több változat, Verébpapagáj (zöld, kék), Neophémák (Bourk, Kékhomlokú, Ékes, Vörösbegyű). Hullámosok különböző színekben – nyújtottak betekintést birodalmukba a vendégek.
– Ezt pénzért nem lehet csinálni, csak szeretetből, de mindent elkövetek azért, hogy minél többjüknek új gazdát keressek, állatkedvelőknek értékesítsek, hiszen élelmezésük közel 400 ezer forintba kerül évente – hangoztatta egyikük.
– A papagájok különleges gondoskodást igényelnek, ugyanis „egygazdás” madarak, vagyis akit kiválaszt a kis csicsergő, ahhoz ragaszkodik egy életen át. Ha mondjuk elutazik a gazdi két hétre, és az állat otthon mások felügyelete, élelmezése mellett ugyan, de mégis magára marad, ez idő alatt teljesen megkopasztja magát a szomorúság miatt- mutatott rá István párja, Éva.
Tőle azt is megtudhatták a jelenlévők, hogy „Szeretnek fürödni. Némelyik úgy elárasztja magát – főleg nyáron -, hogy még a macska sem enné meg őket.” – mondta a hölgy.
Néhány kulisszatitokra is fény derült a bemutató során. – Ha a tenyésztő több fiókát szeretne, akkor becsaphatja a madarakat; az első fészekaljat titokban elveszi, ezeket később kézi etetéssel neveli. A szülők azt gondolják, hogy fészekvesztés történt, ezért a nőstény még egyszer letojik – mutatott rá István.
Végül azt is elárulta, hogy ott szaporodik a madár, ahol szerető közegre talál. Akiket ebből csak a pénz érdekel, érzékeli a papagáj. Nem kedvelik, ezért költeni sem fog.Kérdésre felelve hozzátette: „Hogy mi késztet a tenyésztésre? Ezt igazából nem lehet tudni. Mindenesetre az unokám velem kapcsolatban egyszer már megjegyezte: azért szeret, mert ilyen nem normális dolgokkal foglalkozom.”
