Nagy volumenű romantikus zenemű, emlékezetes és megismételhetetlenül mély előadásban – röviden összefoglalva mindezt tartalmazza a Decca új megjelenése.Minden vetületében egy egészen elképesztő, személyes emberi tragédiák egész sorozatát hordozó, mélyen megindító lemez Jiří Bělohlávek Dvořák: Stabat Materéből készített felvétele.
Kezdjük a mű keletkezését magába foglaló történeti tényekkel: az 1875-ös esztendő termékeny és sikeres év volt a cseh szerző életében, aki ekkor írta meg Ötödik szimfóniáját, az egyik vonós szerenádját, három jelentős kamarazenei darabját és a Morva táncokat; továbbá Vanada című nagyoperáját – és ekkor első ízben nyerte el az Állami Díjat és a vele járó pénzügyi támogatást. De a borúra derű jött, mégpedig egy hatalmas tragédia: szeptember 19-én a Dvořák házaspár elveszítette Josepha lányát.
A csapás a mélyen hívő, római katolikus Dvořákot a fiát a keresztfa alatt sirató Szűzanya felé fordította, kinek fájdalmát a maga fájdalmán keresztül megélve próbálta meg művében feldolgozni. Így indult el 1876 januárjában Antonín Dvořák: Stabat Mater című feldolgozása Jacopone da Todi középkori himnuszának alapján; február és május között a zenekari vázlatokat is elkészítette, de a munkát más teendői – vagy talán a bánatával való mindennapi szembesülés miatt félbeszakította. Nem is folytatta egészen a következő évig az újabb sorscsapások miatt, hiszen időközben pár hét alatt elveszítették másik lányukat: Ruzenát, és Otakár fiukat is.
Dvořák személyes fájdalma és gyásza révén megszülető Stabat Materét 1877. november 13-án fejezte be, de a bemutatóra csak 1880. december 23-án került sor Prágában – majd három évre rá hatalmas sikerrel mutatták be a nagy oratóriumok lázában égő Londonban, sőt az Egyesült Államokban is. A szerző karrierjében ez a nagyon személyes indíttatású, de Liszt és Brahms oratórikus hatását is magába foglaló mű hatalmas szerepet játszott: gyakorlatilag azonnal világhírűvé tette.
A Decca most megjelenő új felvételén az Eri Nakamura, Elisabeth Kulman, Michael Spyres, Jongmin Park felállású szólista kvartettet, a Prágai Filharmonikus Énekkart és a Cseh Filharmonikus Zenekart Jiří Bělohlávek vezényli. Mondhatjuk, hogy egy abszolút autentikus előadás tanúi vagyunk, hiszen cseh mestert cseh apparátus előadásában hallgatunk – a japán – osztrák – amerikai – dél-koreai felállású énekes négyest leszámítva – akik egyébként ugyancsak remekül teljesítenek a produkcióban.
De az igazi drámát itt a kiváló cseh karmester: az ekkoriban már tudottan régóta rákkal küzdő Jiří Bělohlávek személye rejti, aki 2016 márciusában Prágában rögzítette ezt a lemezt kiváló együttesével – utolsó lemezfelvételeként; hiszen idén május utolsó napján hunyt el. Megragadó emlékezés és főhajtás ez a lemez Jiří Bělohlávek művészete előtt; és egyben elgondolkodtató analógiát kínál Fricsay Ferenc második Verdi: Requiem felvételével.
Komlós József JR
