Három aranyéremmel zárta a hétvégi maty-éri válogatót Takács Tamara, aki K-1 és K-2 500 méteren, valamint K-1 1000 méteren győzött. Utóbbi számra edzésjelleggel tekintett, a plovdivi Európa-bajnoksággal kapcsolatban az a kérdés, hány ötszázas számban tud rajtolni Fábián Lászlóné tanítványa.
A hétfő a pihenésé?
Igen, csak kedd délután kell mennem Szolnokra. A versenyek után általában csak a hétfőt szoktam megkapni, de az ezer egyes megnyerése miatt fél nap bónuszt adott Kati néni.
Miért volt fontos, hogy ebben a számban is elinduljon, hiszen az Európa-bajnokság és a világbajnokság időrendjében is „ütközik” az ezer egyes az ötszáz négyessel.
Plusz edzésnek szántuk, és mivel maximalista vagyok, szerettem volna jól megcsinálni ezt a számot is. Nem hiszi el, de tényleg izgultam, hogy ne rontsam el a hétvégémet.
Ami hibátlan lett. Amikor Kati nénit arról faggattuk, hogy honnan kezdte el az ön építését, azt mondta: „elsőként ki kellett, hogy vegyem a kezéből a lapátot”.
Tényleg így történt. Tavaly tavasszal elvette a lapátomat és adott egy másikat. Az övét. A spájzból.
Ne vicceljen már!
Pedig így történt. Kivette a lekvárok mellől. Egy Braca 4-es volt Kajner nyéllel. A szolnoki edzőtáborban Szaffi (Tóth Dávid – a szerk.) forrasztotta össze nekem a gáz felett, hogy jó legyen.
Ezzel nyert Európa-bajnoki ezüstöt ezer méteren?
Pontosan. Nehezen is váltam meg tőle, de az idén már új lapáttal versenyzek.
Mi változott még, amikor Kati nénihez került?
Az elmúlt idényem igazi tanulóév volt a fiúk mellett. Az ötszázam eleje és közepe korábban is rendben volt, a finisemben kellett sokat javulnom és az, hogy férfiakkal edzettem együtt, meg is hozta az eredményt. Az állóképességem rengeteget javult, most már nem fogyok úgy el a végére, ahogyan korábban.
Amikor tavaly az olimpiai ezüstérmes férfi négyes tagjai úgy döntöttek, hogy elköszönnek Kati nénitől, mit gondolt?
Bepánikoltam. Hogy mi lesz velem? Kellek-e Kati néninek, elegendő vagyok-e neki egyedül? És egyáltalán milyen lesz a közös munka kettesben? Amikor azt mondta, továbbra is vállal és megmutatjuk, hogy mire vagyunk képesek… Na, az nagyon belelelkesített.
Kati néni az a típusú edző, aki szereti megmutatni a szakmának, hogy ő bizony mire képes, hogy bármilyen helyzet adódhat, mindig képes megújulni.
És ennek a megújulásnak most én vagyok a főszereplője. De tetszik a helyzet. Mert vele együtt, mellette én is bizonyítani akarok. Jó adag maximalizmus van bennem is, saját magam legnagyobb kritikusa vagyok, így bennem jó alanyra talált ebben a közös utazásban.
Mennyire kritikus?
Nagyon. Mindig rekordokat akarok elérni, mindig csúcsidőket akarok menni. Van, hogy Kati néninek kell leállítania.
Mit mond ilyenkor?
Azt, hogy agyas vagyok. Olyan agyas, mint a Toma (Kulifai Tamás – a szerk.) a fiúknál. Ő is állandóan törte a fejét, hogy és mit kellene még jobban csinálni.
Ez hátrány?
Egy szinten már az. A versenyen már nem szabad agyalni, ott ki kell üríteni a fejeket, mert ha ezt nem tudja megtenni az ember, csak árt magának.
Az eredményeiből úgy tűnik, mentálisan nincsenek gondjai.
Eddig minden pozitív. Már a tavaszi kétezer méteres felmérőm is jól sikerült, nincs okom panaszra. Kammerer Zoli azt mondta: ha jól kezdődik az év, jó lehet a folytatás is. Nekem bejött.
Akkor beszéljünk a folytatásról. Mit remél a plovdivi Európa-bajnokságon?
Azt, hogy mindhárom ötszázas számban indulhatok. Tudom, hogy az egyes és a páros időrendje nem igazán kedvez ennek, de nagyon szeretném megpróbálni. Ha meg sem próbálhatom, akkor nem tudjuk, hogy működik-e. És Ninettát sem szeretném cserben hagyni, hiszen együtt harcoltuk ki ezt a számot. A négyesben az eredményei alapján elvileg ő is benne van, de nyilván nem mindegy neki, hogy egy vagy két számot indul Plovdivban.
A női négyesben milyen lehetőséget lát?
Szerintem erősek lehetünk. Hüttner Csabának kell eldöntenie, hogy kiket szeretne viszontlátni ebben az egységben. Az egyes döntőben elég sűrűn jöttünk be, nincsenek nagy különbségek, kérdés, hogy miként mutatunk a csapathajóban. És arra is kíváncsi vagyok, hogy engem hol képzelnek el ebben az egységben.
Ha néhány évet előre tekint, ön hol képzeli el magát a női mezőnyben?
Nehéz kérdés. Kati néni azt mondja, fontos a fokozatosság elve, lépésről lépésre haladjunk. Nekem ez egy kicsit nehéz, mert az a típusú ember vagyok, aki szeret nagyot robbantani. Néhány évvel ezelőtt, még kislányként úgy álltam rajthoz, hogy minden ellenfelemet Kovács Katinak képzeltem, akit szerettem volna legyőzni. Ő volt a példakép, mindig elolvastam a cikkeket, amelyek róla, Janics Natasáról és Kati néniről szóltak, s gondolatban azt képzeltem, hogy egyszer velem is megtörténhet ez. Most az én nevem köszön vissza a címekben, kicsit furcsa még, talán hihetetlen is. De azt hiszem, elindultunk azon az úton, ami a nagy álmok felé vezet.
