Párt kapott a szakállas bagoly (Strix nebulosa) a Szegedi Vadasparkban, a fiatal tojó Finnországból érkezett – közölte Veprik Róbert igazgató az MTI-vel.
Szegeden három éve tartják a messzi északon élő ritka fajt, akkor egy testvérpár került a Tisza-parti városba egy svájci állatkertből. Azért, hogy összeállhasson egy szaporodó pár, egy tojót kerestek a szakemberek, a fiatal példányt végül a Helsinki Állatkertben találták meg, mely a karantén lejárta után most költözött össze a jövendőbelijével a nagy bagolyröpdében.
A szakállas bagoly Eurázsia és Észak-Amerika tajgáin honos, a magas észak sűrű fenyveseinek lakója. A 65-70 centis testméretű, akár másfél méteres szárnyfesztávú madár elsősorban olyan erdőket kedvel, amelyekben a közelben nyíltabb területek is találhatók. Éles hallása és látása segíti a vadászatban. Magas fákon vagy éppen póznákon ülve les, majd onnan csap le áldozatára. Akár még a 60 centiméteres hó alatt mozgó pockot is képes kifülelni, majd helyzetének pontos meghatározása után azt elkapni. Főleg kisemlősökre, azon belül is rágcsálókra vadászik, csak időnként zsákmányol madarat. Jelenleg ugyan nem veszélyeztetett faj, a megfigyelések szerint azonban a globális felmelegedéssel járó környezetváltozás – csakúgy, mint a többi északi fajt – hátrányosan érinti.
Fülei nincsenek, viszont arca a testméretéhez viszonyítva nagy, a szeme körüli koncentrikus körök tetszik tetszetőssé, sőt, némileg emberszerűvé a tekintetét, nevét pedig a csőre alatt található szakáll formájú sötét foltról kapta.
Nagy ragadozó madarak elhagyott fészkében költ évente egyszer. A nőstény három-hat tojást rak, melyeken 28-30 napig kotlik. A legfiatalabb és legidősebb fióka között akár kéthetes korkülönbség is lehet. A fiókák 20-30 napos korukban repülnek ki.
(MTI)
