Richard Wagner utolsó hatalmas művétsztár-szereposztásban, látványos külsőségekkel színre vitt produkcióban rögzítették a 2016-os Bayreuthi Ünnepi Játékokon – most pedig a Deutsche Grammophon dupla DVD-jén nézhetjük meg az előadást.
Richard Wagner először már 1845-ben, majd ötvenkét esztendősen, számos sikerrel már a háta mögött: 1865 augusztusától kezdett el újra foglalkozni a Parsifal gondolatával. II. Lajos bajor király pártfogoltjaként, ekkor írta meg Münchenben a Parsifal első teljes szövegkönyvét – aztán ez a darabja élete végéig foglalkoztatta. Egészen 1877-ig azonban a Parsifal nem öltött testet – időközben azonban az öregedő, és egyre több filozófiai és politikai vitába keveredő, és azokban írásaival harciasan állást foglaló, közben pedig egyre többet betegeskedő szerző egyre többet próbált meg ezekből is a kései művébe sűríteni.
Aztán egy valóban kivételes, szinte testamentum-szerű mű született. A „Három felvonásos ünnepi játék” első tizenhat előadására ugyanis végül a szerző utolsó műveként, halála előtt mindössze fél évvel: 1882. július 26. és augusztus 29. között került sor a közben Wagner tervei alapján Bayreuthban felépült Festspielhausban. Ehhez a nagy volumenű – előadástól függően legalább négy órás – operához az uralkodó a müncheni Hoftheater zenekarát és kórusát bocsátotta a bayreuthi fesztivál rendelkezésére. A fesztivál amúgy hatalmas sikert és nem remélt mértékű anyagi hasznot hozott Wagnernek – így a sokszor anyagi gondokkal küszködő zeneszerzőnek egy nagy vagyon birtokosaként, tervekkel teli kellett meghalnia.
Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a Parsifal minden tekintetben eléggé összetett és problémás mű. A szövegkönyvet nézve a keresztény Grál-legenda, a kelta Arthur mondakör, az ősigermán mitológia és a mondák elemei keverednek; a zenében pedig Wagner stílusába olvadva tetten érhető Liszt egyházzenei újításainak hatása és a középkori gregorián – de végül is az egész művet a magasztosság, a kivételesség, az ünnepélyesség hatja át. Maga Wagner csak kivételes Bayreuthi előadásokra szánta a Parsifalt, és 1913-ig nem is mutathatták be más dalszínházak.
A jó és hiteles Parsifal-előadás problémája tehát eléggé komplex. Az újdonságként most a boltokba kerülő Deutsche Grammophon DVD-t a tavaly nyáron, a Bayreuthi Ünnepi Játékokon rögzítették.A Bayreuthi Fesztivál Ének- és Zenekarát Hartmut Haenchen kiválóan vezényli, gyönyörű hanghatásokat, emlékezetes részleteket létrehozva. Ez amúgy már Haenchen második teljes Parsifal DVD-je -és minden momentumban jól érezhető, milyen átfogó, felkészült a vezénylése, és milyen mély képet alkot a műről. A kelet-német lemezekről már harminc éve a legjobb oldaláról megismert, és itt is kiválóan teljesítő dirigens nagyon jó erőkkel dolgozhatott, és ez igaz az énekes gárdára is – akik között a címszerepet éneklő Klaus Florian Vogt mellett Elena Pankratova, Ryan McKinny, Georg Zeppenfeld, Karl-Heinz Lehner, és Gerd Grochowski alakítja a nagyobb szerepeket.
Az előadást a korábban már a Ring-ciklust is színpadra állító Uwe Eric Laufenberg rendezte – modernizálva, korunk politikai stílusára vetítve a cselekményt. Így aztán a közel-keleti háború, az iszlám, az arab kérdés, meg a migráns válság uralja a képet – ezáltal lesz a csadorba csavarva és burkába burkolva a kórus; a csábító viráglányokból törökfürdős háremhölgyek, Parsifalból meg amerikai terepruhába öltöztetett kommandós. Vannak érdekes vagy hatásos tablók, és nem unalmas egy percig sem a darab – csak nem biztos, hogy az ilyetén színpadi rendezésnek sikerült kibontani Wagner Richárd eredeti mondanivalóját. De hát ez van: eddig német polkorrekték mindenhova nácikat rendeztek, most meg majd unos-untalan berendezik a közel-kelet problémáit, a terroristákat, meg a migránsokat. De hát mi köze ehhez Wagnernek, és mi köze a Parsifalnak?
Komlós József JR
