Hanglemezkiadója: A Warner Classics nagy merítést kínáló, szép kiállítású koncertfelvétel-sorozattal emlékezik meg a kettős évforduló kapcsán a modern hangrögzítés legnagyobb hatású dívájáról: hetven esztendeje indult el nemzetközi karrierje útján; és negyven esztendeje hunyt el Maria Callas.
1947-ben Veronában átütő sikert ért el egy amerikai, görög felmenőktől származó énekesnő, aki mindenkit lenyűgözött egyedi szépségű hangjával, elképesztően mélyen megélt szerepformálásával, szenvedélyességével és kisugárzásával. S noha a New Yorki születésű Sophia Cecelia Kalos (eredetileg Kalogeropoulos) már 1941 óta énekelt Görögországban, 1946 óta pedig az Egyesült Államokban is – Maria Callas nevét igazából a Gioconda előadással kapcsolatosan ismerte meg a világ – és pontosan úgy lenyűgözi a mai lemezhallgatót, mint az akkori operába járókat.
Egy új szoprán sztár született akkor, aki egyszerre volt otthon a lírai és a drámai szerepekben, és mindkét műfajban a legnagyobb tökéllyel formálta meg szerepeit. Éppen olyan bájjal és könnyedséggel énekelt Rossinit, mint amilyen drámai erővel Verdit vagy Puccinit. Azt hogy kicsoda Maria Callas, mára senkinek sem kell magyarázni a művelt világban: intézménnyé vált, külön védjeggyé, egy olyan művésszé, akinek neve ma már a kívülállók számára is ismerős. Maria Callas maga „a” szoprán, és maga „az” operaénekes az egész világ számára. Még zenetörténeti összevetésben is csak a legnagyobb legendákkal hasonlítható a híre – az olyan nagyságokkal, mint mondjuk Farinelli vagy Malibrán.
Callas-t Leonard Bernstein „az opera Bibiliájának” nevezte, és negyven évvel halála után is még mindig ő „a” Díva – tehetségével és botrányaival; a rajongókat lenyűgöző jelenlétével és a közelállókat megbolondító tigris-természetével együtt. Ő a máig meghallgatható, nem csak legendákból ismerhető megismételhetetlen operacsillag – aki nagyon kollegiális és segítőkész is tudott lenni: Leontyn Price, Montserrat Caballé, vagy például a magyar Sass Szilvia karrierjét is egyengette.
Még ötvennégy éves sem volt, mikor 1977. szeptember 16-án hirtelen elhunyt; kivételes egyéniségét megidézendő jelentette meg az évfordulón a Warner „Maria Callas Live” sorozatát. Ezeken a lemezeken hangtechnikailag rekonstruált, felújított koncertfelvételek formájában halljuk Maria Callast csúcspontján, emblematikus szerepeiben. Hiszen Callas a színpadi dobogón élt, szenvedélyessége, szerepformálásai legendásak.
A sorozat egyik reprezentatív darabja a „Maria Callas Live and Alive” című két CD-s, nagyon szép kiállítású kiadvány; mely jelen trendeknek megfelelően 33-as vinyl lemez formátumban is megjelent. Ez a dupla album tulajdonképpen a „Maria Callas Live” sorozat afféle best of válogatásának is tekinthető – Callas legnagyobb pillanatait élvezhetjük a két és egy negyed órában. Puccinitól a Tosca és a Turandot; Donizettitől a Lammermoori Lucia és a Boleyn Anna, valamint a kevésbé ismert Polyutus; Verditől az Aida és a Traviata; Bellinitől a Norma, Az alvajáró, és A kalóz; Giordanotól pedig az Andre Chenier csúcspontjaiban halljuk Callast – mint emblematikus alakításaiban. De az 1951 és 1964 között felvett összeállítás külön érdekességeként Callast Wagnert is halljuk énekelni a Parsifal egy jelenetében; és Glucktól is előad egy részletet az Iphigenia Taurisban című operából.
Komlós József JR
