Sokak számára ismerősen hangozhat a Gameday Iroda neve, ez nem véletlen, hiszen a Youtube csatorna rendszeresen minőségi videókat tesz közzé az internetes felületen. Egy interjú erejéig Magazinunknak lehetősége adódott beszélgetni Kiss Imivel és Szirmai Gergővel.
Egy ideje már a PlayIT rendezvény állandó résztvevői vagytok és műsort is vezettek. Milyen érzés volt, amikor legelőször felkértek titeket erre a feladatra?
Imi: Az első PlayIT-es felkérésünk körülbelül 3-4 éve történt, amikor is az egész napos nagyszínpad műsorvezetése volt a feladatunk. Az volt a legnagyobb falat igazából, azóta olyan nagy melót nem vállaltunk el.
Gergő: Igen, az borzasztó volt. Soha többet nem vállalnám el, de egyszeri élménynek rendkívül kifizetődő, szakmailag nagyon izgi volt.
Imi: Azt kell elképzelni, hogy 8 órára kellett jönnünk úgy, hogy ugye még a szuperjegyeseknek is 9-kor nyit, a 10 órakor kezdődő rendezvény. Reggel kaptuk meg a programot, körülbelül fél óráig jegyzeteltük, hogy ki mikor, hogyan fog érkezni, milyen díjátadó várható, ilyen játék, olyan játék és én arra emlékszem, hogy csak azért tudtunk ebédelni, mert az akkori egyik főszervező hozott nekünk délután 1 óra környékén egy Zig Burgert. Azt megettük és mentünk vissza a színpadra este 7-ig. A rendezvényzárásig fent voltunk, úgyhogy 8 körül indultunk haza. Emlékszem úgy éreztem magam, mint aki meg van verve. Úgy jelen lenni a színpadon, hogy közben közvetítesz, csinálod a jókedvet, üvöltözöl nagy feladat. Olyan közvetítést csináltunk, hogy olyan hangulat nem volt azóta sem, hangunk sem volt utána.
Hogyan tudjátok egyeztetni a videózást a mindennapi élettel?
Gergő: A videózás a mindennapi életünk. Nem nagyon válik külön a kettő.
Imi: Sajnos nekem sem és a sajnost, azt őszintén mondom. Szabadúszóként az ember nem azt csinálja, mint mondjuk például a szüleink, hogy van egy olyan munkahelyed, hogy bemész reggel, délután kijössz, mindig megvan a fix fizetésed. Nem, nálunk, ha munka van, akkor munka van. Legyen az akár a videókkal kapcsolatban, akár olyannal, amit nem látnak a nézőink, se a szerkesztőség, se a kollégák. Klipet, filmet forgatunk, reklám kreatívot csinálunk, vagy bármit. Mindig csinálunk valamit.
Egy videó elkészítése az ötletektől kezdve a feltöltésig meddig tart?
Gergő: Három óra és két nap között. Múltkor csináltam a Star Wars Battlefrontról videót, az nem tartott sokáig, mert a legelső jelenetsort mutattam be, felkészülve már előre. Hetekig olvastam cikkeket, hogy mire kell figyelni. Pik-pakk felvettem, megvágtam, kiment. Viszont Shadow War első videóján két hete dolgozom, de most utánanéztem és húsz órám van a játékban és még nem jutottam el ahhoz a részhez, amit meg akarok mutatni.
Imi: Egy Gameday kritikához ugye végig kell játszani a játékot, ami elég sok idő. Lehet, hogy csak 8 órás, de az is lehet, hogy 120 órás, ami után Gergőhöz hasonlóan 1-2 napig írom a kritikát. Ezért vagyunk mi bajban, hiszen vannak olyan sztenderdjeink, hogy olyan dolgot akarunk mondani, ami holnap is igaz lesz, meg egy év múlva is igaz lesz, emiatt kell utánanézni. Hogyha hivatkozunk valamire, azt is visszaellenőrizzük.
Előfordult-e már, hogy esetleg tévesen informálódtatok?
Imi: Persze. Volt már olyan, hogy én is elfelejtettem lecsekkolni, mert annyira gyorsan jött, már-már reflexből mondod és miután már össze van vágva egy videó, hogy ott hibáztál és jelezték is kommentben. Ilyenkor mit tudsz csinálni? Gyorsan odaírod a legfelső kommentbe, hogy „Srácok köszi, hogy szóltatok! Tényleg nem így van.” Le nem törlünk videót.
Gergő: Azt tudni kell a videózásról, hogy aki jól csinálja, annak ez egy flow-élmény – érzés, amely egy általunk kedvelt tevékenység végzésekor jön létre (a szerk.) -, egy megváltozott tudatállapot, amiben nem veszed észre, hogy hibáztál. Nagyon sokszor mondok színészneveket. Nem rosszul ejtem ki, hanem egy teljesen más nevet mondok. Volt már rá példa, hogy egy másik nemű színészt említettem, egy férfi helyett egy nőt és látszik a felvételen, hogy egy pillanatra sem tudatosult. Annyira jön a gondolat, hogy persze tudom, hogy kiről van szó, de így pörög-pörög a gondolat. Ilyenkor az ember hullámban megy előre és egyszerűen érzi, hogy hogyan jön a következő mondat, az agya nem hajlandó megállítani fact checkelésre.
Imi: Hagyj mondjak még egy apróságot. Amit a Gergő mondott, hogy ez a fél naptól 2 napig egy videó, az egy Youtube videó. Az Utolsó Huszárok című film előzetesét fél évig csináltuk. Vannak azért különbségek meló és meló között. Muszáj volt megemlítenem, hiszen arra annyira büszkék vagyunk.
Az utóbbi időszakban melyek játékok nyújtottak maradandó élményt legyen az történetvezetés, vagy látvány, vagy bármi egyéb szempontból?
Gergő: Az év játéka, az nekem jelen pillanatban három játék között mozog, azért mert nem játszottam a Super Mario Odysseyvel, akkor négy lenne. A Zelda Breath of the Wild, ami egy zseniális úttörés, a világ legarchaikusabb játékfejlesztő csapatától, egy nagyon okos lépés. Nagyon nehéz lenne nem három napban összefoglalni, hogy miért ez a legjobb dolog a világon, a Nintendo számára főleg. A második játék az a Cuphead, ami kevés emberben tudatosul. Úgy gondolom, hogy keveset beszélnek róla, mert, hogy az milyen elképesztő művészi teljesítmény. Véleményem szerint az egyik legnagyobb művészi alkotás. A Cupheadet így, ahogy van be lehet rakni egy múzeumba, hiszen kézzel rajzolták, minden egyes karakter minden mozdulatát. Egy bossnak 600 rajzot kellett készíteni. Sok játékot tologattak, mert nincs kész, laggol meg ilyesmi. A Cupheadet nem lehetett befejezni, mert még egy pálya az még 40 millió rajz. Úgy gondolom ez olyan, mintha egy freskóról beszélnénk. Művészi teljesítményű kaliberben még nem látott ilyet a játékvilág. A harmadik pedig a Shadow of War, mert amikor mindenki azon szenved, hogy minimalizálják a tartalmat de cserébe még extra pénzt próbáljanak meg lehúzni rólad a 60 dolláron felül, addig a Shadow of Warban 3 játéknyi content van. Elviselhetetlen, fájdalmas, durva dolog szembesülni vele, hogy mire képes egy fejlesztő és mit kapunk. A játék tartalmi részlete én úgy gondolom, hogy még a Witcheren is túlnyúlik, nem hosszban, hanem komplexitásban. Az egyik legrétegeltebb játék, amivel valaha játszottam. Bocsánat, hogy nagyon hosszúra sikeredett, de szeretem ezt így kimondani.
Imi: Csatlakozom.
