A Kecskeméti Arborétum madárvilágában gyönyörködhettek kedden a Wojtyla Barátság Központ gondozottai. A virtuális sétán Sípos Istvánné erdőmérnök, az arborétum vezetője kalauzolta az élővilág szerelmeseit, képeken név szerint bemutatva a szárnyas égivándorokat, melyek az általa felügyelt, ritka és egzotikus növényekkel, fákkal, cserjékkel benőtt zöldterületen megfordulhatnak, illetve gyakorta szemügyre vehetők. A szakértő továbbá a madáretetés legfontosabb szabályaira is kitért.
A madarak, melyek a Wojtyla Ház dísztermében „röpködtek”, az alábbiak voltak: gyurgyalag, kakukk, fülemüle, énekes rigó, szalakóta, házi rozsdafarkú, ökörszem, zöld küllő, erdei pinty, fenyőpinty, csicsörke, zöldike, csíz, kenderike, zsezse, süvöltő, meggyvágó, szajkó, szarka, tengelic, fácán, vetési varjú, vándorsólyom, egerészölyv, réti sas, karvaly.
Elhangzott még, hogy énekesmadaraink a legméltóbbak az etetésre. Különösen téli időszakban szorulnak segítségre, hiszen ekkor értelemszerűen kevesebb táplálékhoz jutnak, ráadásul nehezebben. Ha nem rendelkezünk madáretetővel, egy virágcserép alátét is megteszi, amelybe elsősorban olajos magvak (például napraforgó, dió, mogyoró) keverékét szórjuk, mellőzve a sózást, pörkölést. Az év eleji zimankóban a különféle zsiradékok is hasznukra válnak a kis csicsergőknek, úgymint szalonna, faggyú, sajt – só nélkül, mert attól csak még szomjasabbak lesznek.
A kenyérmorzsa és az olajos morzsa etetőkbe helyezése viszont kifejezetten tilos, mert bélhurutot okozhat.
Az itatókban kialakuló jégréteget pedig időről időre törjük fel, hogy megfelelő mennyiségű folyadékhoz jussanak a kisállatok.
(Fotók: Tódor Norbert)
