„Titkok – francia dalok”címmel jelentette meg közös munkájuk gyümölcsét a francia mezzo: MarianneCrebassa és a török zongorista-zeneszerző:FazilSay. A Warner/Erato újdonsága e hetekben jelent meg, de máris a legnagyobb elismeréssel ír róla a nemzetközi kritika.
Szép ajándékot kapott – és szép ajándékkal lepte meg a komolyzenét kedvelőket a hamarosan harmincegyedik születésnapját ünneplő, emelkedő operacsillag: MarianneCrebassa. Második lemeze: aSecrets világszerte egyöntetűen elismerő fogadtatása – melyet a nemrégiben éppen ugyancsak a Warnernél egy újabb,izgalmasChopin lemezzel magáról hírt adó FazilSay-jel vettek fel -, minden bizonnyal látványosan előre mozdítja az énekesnő szépen épülő nemzetközi karrierjét.
Tökéletesen odatett vibrátója, szépen artikulált anyanyelvisége és különleges hangszíne valóban arra predesztinálja a fiatal mezzoszopránt, hogy – FazilSay szavaival élve – a XXI. század egyik nagy énekese lehessen. Mindenesetre ez az új lemez igazán nagy felfedezést tartogat a hallgatónak – azzal együtt, hogy MarianneCrebassa a francia dalirodalom jól ismert ciklusait énekelte fel a századvég-századelő terméséből.Debussy-től a három Bilitisdal és a három Verlaine dal; Raveltől a közkedveltSheherazade zongorás-változata és a Habanera; Faurétól a Délibábok ciklus; Duparc-tól pedig a Négy mélodie csendül fel – az 1870-es évektől az 1910-as évek francia dalaihoz vezető íven.
A mélodie – azaz a francia dal – külön helyet foglal el a nemzetközi dalirodalomban: a kor igényes költeményeire épülő, kimondott műdal, melyben a kor aktuális művészeti irányzatai – így példának okán az impresszionista tónus – szépen, érzékletesen, kifejezőn jelennek meg. Finomság és vadság, túlfűtött erotika és hajszálfinom keleti színek – mindez ott van e francia dalokban. Nagyon kifinomult zenélés és éneklés, koncentrált kifejezőerő és belső töltés uralja a hangokat.
MarianneCrebassa elmondása szerint nemcsak hogy ott van benne ez a töltés, de amúgy is szeretett volna egy ilyen francia dallemezt készíteni FazilSay-jel; mivel tudta, hogy a zongorista rajong Debussy és Ravel világáért. Ráadásként pedig FazilSay:Gezi Park 3 ‒ ballada szavak nélkül című, direkt Crebassa számára átírt zongorás változata is csatlakozik a programhoz; melyet az isztambuli rendőrterror elszenvedőinek emlékére írt. Saykortárs kompozíciója nyilvánvalón kakukktojás az album francia programjában, és a zongorista, mint közreműködő okán került a lemezre. Ezzel együtt, tónusában, keleties koloritjával és szavak nélküli gyászének-szerűségével engem Ravel Khaddisára emlékeztet; így inkább poénos ráadásként hat, és nem lóg ki a nyolcvan perces programból.
Komlós József JR
