Egy egészen lebilincselő szépségű barokk árialemezzel lepte meg a Warmer/Erato a karácsonyi lemezpiacot: Nathalie Stutzmann az Arie Antiche címen ismert gyűjteményből ad elő rekonstruált áriákat az Orfeo 55 kíséretében.
Az Arie Antiche címen a Ricordinál a XIX. század végén kiadott gyűjteményt minden klasszikus éneket tanuló diák ismeri – hiszen az eléggé eklektikus stílusú, 24 olasz dalból álló anyagot abból a célból állította össze a maga korában Parisotti, hogy általa operaénekeseket és dalénekeseket képezzenek. Az Arie Antiche így lett egyrészről a zenész szakma előtt alapból közismert – míg a nagyközönség előtt viszont kevéssé ismert zenei anyag. Mert más részint ugye ki akarna egy iskolai gyakorló anyaggal elismerést kivívni magának – pláne abból lemezt felvenni? Még akkor is, ha abban kiváló szerzők kiváló művei szerelnek is?
A másik probléma az Arie Antiche gyűjteménnyel az, hogy az itt szerepeltetett XVII.-XVIII. századi dalokat, kantátákat és operarészleteket Parisotti – jó szándéktól vezetvén ugyan, de mégis csak részint leegyszerűsítette, meghamisította, mikor zongoraletétet készített azokból. A későromantikus felfogás szerint ez ugyan igazolható volt, de ma már másképp áll ehhez az eredeti forrásokat kutató zenetudomány. Azóta számos meghangszerelés, sőt lemez is született ugyan – de számos inkább az adott hanglemez korszakban elfogadott, semmint a dalok létrejöttekor uralkodó esztétikát tükrözi.
Az új lemezére felvett dalokat már természetszerűleg diákkora óta ismerő és éneklő Nathalie Stutzmann is ezzel kezdte a Quella Fiamma elkészítését: segítőivel először is hozzáláttak korabeli forrásanyagokat keresni; majd azután a kor előadói gyakorlata és az évszázadokkal korábban élt szerzők útmutatásai alapján rekonstruálták nemcsak az énekdallamot – de a valószínűsíthető hangszereléseket is.
Az immáron meghallgatható végeredmény pedig egy igen csak lenyűgöző – sőt lelkesítő lemez lett. Az anyag ugyanis színes – sőt mondhatni eléggé szerteágazó: hiszen a reneszánsz után éppen megszülető kora barokk szerzőktől kezdődik, aztán jön a nagy barokk, a rokokó, majd a klasszicizmus. Alessandro Scarlatti, Durante, Falconieri, Caccini, Carissimi, Handel, Conti, Bononcini, Porpora, Legrenzi, Cavalli, Marcello, Caldara, Capricornus, Martini, Paisiello, Cesti szerzemények – sőt még egy Parisotti ária is található a gyűjteményben, és értelemszerűen e lemezen is. Nem mindegyikük közismert, ezért némi felfedezést ezért is tartogat e lemez – de a tetszhalálukból újraélesztett áriák szépsége mindenképpen.
Ragyogó előadásban: Nathalie Stutzmann személye, művészete zavarba ejtő találkozás bárki számára. A francia alt olyan gazdag tónusú hanggal rendelkezik, mellyel még a hangfajánál mélyebb hangokat is képes kiénekelni. Tényleg egy barokk kasztrált vagy egy férfi kontratenor illúzióját hordozza művészetében. Ráadásul karmesterként is elismert személyiség! A 2009-ben általa alapított, és itt is általa vezényelt Orfeo 55 nagyszerű kíséretet biztosít – sőt önmagában is egészen emlékezetes formát nyújt. A ritkán hallhatón illuzórikusan gazdag felvételtechnika pedig szó szerint a szobába hozza a koncertet. Számomra ez az igazi „élő” lemez – nem a krahácsolásokkal telirondított, élvezhetetlenné tett koncertfelvétel-kiadások. Mert ez az album még audio füllel hallgatva is kivételes.
Komlós József JR
