Két egymástól merőben különböző, ismert, de mégsem túl sokszor előadott hegedűversennyel debütál a Warner Classic lemezkiadónál megjelenő albumával az ifjú dél-koreai hegedűművésznő.
A lemez kivételesen fiatal szólistája: Bomsori Kim úgy vall e két hegedűversenyről, mint olyanokról, melyek nagyon közel állnak hozzá. Ez az összekötő kapocs a két mű között, meg az, hogy a lengyel zeneszerző Henryk Wieniawski Szentpéterváron, a cári udvarnál szolgált tizenöt éven át – abban a városban, ahol Sosztakovics született.
A lublini borbély fia első hegedűversenyét 1853-ban mutatta be Lipcsében – és kilenc évvel utána az itt hallhatót Szentpéterváron, amely jellegzetesen magán viseli, hogy Wieniawski a párizsi konzervatóriumban tanult és hogy igazi hegedűvirtuózként tetszeni szeretett volna vele. Franciás ízléssel megírt, hegedűvirtuózok által szívesen játszott miniatűröket idéz motívumaival – és operai hatásokat hallunk vissza benne.
Csakúgy, mint Sosztakovics I. hegedűversenyében, ahol a szerző Lady Machbetjének témái köszönnek vissza. Persze az orosz mester szomorú, sötéten borús vagy éppen groteszk tónusa már nem csak egy más század stílusát hordozza, de szerzőjének egyéni tragédiáit is. Ott van benne Sosztakovics, „a nép ellenségeként” megbélyegzett zeneszerző kiábrándultsága.
A porcelánbaba szépségű és törékenységű dél-koreai Bomsori Kim nagy tehetségről tesz bizonyságot világszerte megjelenő lemezén. Játéka meggyőző, virtuózan könnyed, nőisen finom – de ha kell nagyon erőteljes. A 62. ARD Nemzetközi Zenei Győzteseként befutott hegedűművésznő 2010-ben hívta fel magára a figyelmet a Sendai versenygyőzelmével, aztán pedig a világot járva gyűjtögette a különböző versenyeken a díjakat és az előkelő helyezéseket: első helyet ért el a Csajkovszkij, a Sibelius és a Joachim hegedűversenyeken, az Erzsébet Királynő Zenei Versenyen, a III. Kínai hegedűversenyen, és Julliard versenyén is. Montrealban „csak” második lett; de ha már Wieniawsky-nál tartunk, a róla elnevezett versenyen elért – szintén – II. hely mellé megkapta a kritikusok díját, és még kilenc másik különdíjat is hazavihetett. Közben bejárta a világ jelentős koncerthelyszíneit, úgyhogy Bomsori Kim esetében joggal beszélünk a nagy ígéret mellett egy komoly, kész művészről.
Ismét nagyon jó formát bemutatva lemezen, a több mint száztizenöt éves múlta visszatekintő Varsói Filharmonikus Zenekar kíséri. Külön érdekesség, hogy a Warner jóvoltából egyre többször jutnak el hozzánk a lengyel zenekarok lemezei – hiszen azon túl, hogy egy rokonszenves baráti népről van szó, egyben egy nagy kultúrájú, európai középnemzetről is, mely művészetét is egyre határozottabban képviselni tudja.
A varsói együttes egy százhúsz tagú, igazi nagyzenekar – tömör, de mégis nagyon színes és kifinomult hangzással. Dirigensük: Jacek Kaspszyk világot bejárt karmester, aki komoly karriert futott be a brit és délkelet-ázsiai együtteseknél, de a világ kiemelkedő presztízsű együtteseit is dirigálta már. Határozott elképzeléssel nyúl a stílusban egymástól különböző darabokhoz, szépen támogatva engedi kiteljesedni a szólistát.
Komlós József JR
