A virtuális valóság és a színpadi valóság ötvözésével kísérletezik a Kolozsvári Állami Magyar Színház az Illegitim című stúdiószínpadi előadásában, melynek bemutatóját szombaton tartják.
A bemutatót meghirdető sajtótájékoztatón Tompa Gábor színházigazgató elmondta: az előadás a tavaly meghirdetett sorozatuk az első produkciója, amelyben filmrendezőket kérnek fel, hogy színpadon valósítsák meg az álmaikat. Azt is hozzátette azonban, hogy az Adrian Sitaru román filmrendező által színpadra vitt Illegitim nem a rendező azonos című filmjének a színpadi változata.
Adrian Sitaru elmondta: a színpadi történet voltaképpen a 2016-ban bemutatott film első negyedórás jelenetének a továbbfejlesztett változata. Ebben egy nőgyógyász orvos családja és barátaik vasárnapi ebédjét zavarja meg egy nő, aki azzal vádolja az orvost, hogy a Securitatétól kapta lakását a kommunista politikai rendőrségnek tett szolgálataiért. A hölgy szerint a Securitate a családjától elvett lakással hálálta meg, hogy az orvos besúgta azokat a nőket, akik terhességmegszakítást hajtattak végre abban a korban, amikor törvény tiltotta az abortuszt.
Amint az alkotók elmagyarázták, az előadás abban teljesen újszerű, hogy halszemoptikával már elkészítették a produkció felvételét, és a néző egy időben kapja az előadás VR-szemüvegen (virtuális valóságot mutató szemüvegen) követhető változatát és a színpadi változatot. A néző maga döntheti el, hogy a VR-szemüvegen keresztül nézi az előadást, és a fejét jobbra vagy balra fordítva a virtuális kép egyik vagy másik részletére fókuszál, vagy leveszi a szemüveget, és a színpadon más díszletek között mozgó és beszélő színészeket követi. Ha a néző olyan előadást fog ki, az is megtörténhet, hogy más szereplő játssza a virtuális valóságban mint a színpadon a kettős szereposztású szerepek valamelyikét.
„Ez világpremier. Ezt a módszert még sehol nem próbálták ki” – jelentette ki Tompa Gábor. Hozzátette: ennek megfelelőek az izgalmaik is, hiszen a pár nap múlva esedékes bemutatónak még mindig sok eleme ismeretlen.
Adrian Sitaru annak a meggyőződésének adott hangot, hogy kinek-kinek a világlátása annak a tükre, hogy az esze miként manipulálja a tudatát. Számára pedig az volt a kérdés, hogy a mindennapi életet miképpen befolyásolja az önámítás, az önbecsapás, mely – szerinte – VR-szemüveg nélkül is megtörténik.
Az előadás valamennyi előadója az újszerű módszer kihívásairól beszélt. Amint Molnár Levente fogalmazott: a rendező, a színészek és az egész színház egy fel nem térképezett terepen mozog. A színész gratulált Tompa Gábor igazgatónak azért, hogy vállalta a kockázatot, amely pezsgésbe hozta a társulatot.
