A napokban jelent meg az Universal kiadónál Goran Bregović új válogatáslemeze – melyen alkotói munkásságának ismert darabjai csendülnek fel. A jobbára délszláv népzenei ihletésű húsz dal hangzásvilága igazán pörgős, életteli hangulatot varázsol.
Goran Bregović a 70-es 80-as évek legendája volt az egykori Jugoszláviában – ahol akkoriban a zseniális hard-rock együttes: a Bijelo Dugme alapító gitárosaként vált ismertté. A „Fehér Gomb” szerb-horvátul megírt dalai azt jelentették a déli fél-kapitalista határon túl, mint amit nekünk az Omega vagy éppen az LGT.
A kilencvenes évekre azonban nemcsak Jugoszlávia, de a Bijelo Dugme is széthullott – Goran Bregović pedig szóló pályára lépett. Igaz, hogy legelső szólólemeze már 1976-ban kijött – de a következő csak tizenöt évre rá követte. Első filmzenéjét 1977-ben írta, és az évek folyamán a zenekarozás mellett is foglalkozott ezzel – úgyhogy nem jelentett meglepetést, mikor a kilencvenes évektől kezdődően teljes erővel e felé fordult, és aztán nemzetközi sikereket ért el vele. Mostanáig harminchárom filmhez szerzett zenét, tizenegy filmzene-albuma jelent meg, tizennégy népzenei vagy populáris saját albuma, és hat válogatása.
Egyedisége főként a balkáni dallamok más zenei műfajokkal – rock, pop, tangó, elektronikus zene – való mesteri vegyítésében rejlik. Sok híres rendezővel dolgozott filmzene-szerzőként, közülük is világszerte ismertté Goran Bregović nevét talán leginkább Emír Kusturica alkotásai tették. Hiszen háttérszereplése olyan kultuszfilmek zenéjéhez fűződik, mint a Macska-jaj, az Underground, a Cigányok ideje, vagy az Arizonai álmodozók.
A Párizs és Belgrád között ingázó művész az egész világot körbeturnézta: a közel nyolcvan perces, húsz dalból álló lemezt a Kalasnikovtól a Bella Ciao-ig hallgatva pedig mi is ízelítőt kaphatunk a világ különböző tájain átélt kalandjaiból – melyek révén néhol Iggy Pop oldalán, vagy például éppen a Gipsy Kings mellett tűnik fel.
Komlós József JR
