A brácsaszonáták – és az ugyancsak mélyhegedűvel és zongorával kísért két dal kapott helyet a Hungaroton új albumán – olyan kiemelkedő magyar előadók tolmácsolásában, mint Frankl Péter, Komlósi Ildikó, és Bársony Péter.
Johannes Brahms kamarazenéje számomra mindig is hordozott egy olyan – kedvesen
simogató, és nem perzselőn bántón – napsütéses, melankolikus, fanyarkásan édeskés ízt,
amely pontosan olyan hangulatokat ébreszt a hallgatóban, mint ez a mostani, pazar színekben tobzódó napsütéses ősz. A mélyhegedűre és zongorára komponált két – Esz-dúr és f-moll – szonátára különösen igaznak érzem ezt, hiszen a mester kései darabjai közé tartoznak, szinte hattyúdalainak is tekinthetők.
Történt ugyanis, hogy Brahms 1890-ben úgy döntött, elfáradt, és sikereinek csúcsán, élő
legendaként felhagy a zeneszerzéssel. Meghökkentő döntés, hiszen ekkor még csak ötvenhét éves volt – és csak egy személyes élmény hozta úgy, hogy négy évre rá mégis megírta két klarinétra és zongorára készült kamaradarabját. Aztán ebből nem sokkal később készítette el a mélyhegedűre átírt kompozícióit.
Az utókor szerencséjére – hiszen a Brahms életművének utolsó kamaradarabjai közé tartozó brácsaszonáták a hangszer romantikus irodalmának sarokköveit jelentik, a nagybetűs romantikus brácsaszonátát – stílusuk a késői Brahms letisztult, lényegre törő és hihetetlenül gazdagon áradó zenei világa.
A szokatlanul érdekes: brácsa-zongora kíséretes „Dalok Joseph-nek és Amalie-nak” pedig
éppen tíz esztendővel korábbról valók – és más Brahms művekhez hasonlatosan ugyancsak Brahms és Joachim barátságának lenyomatai, hiszen Joachim Józsefnek és feleségének: Amelienek készültek nászajándékul, illetve gyermekük születésére.
A Liszt-díjas brácsaművész: Bársony Péter és a zongoristalegenda Frankl Péter játékához a legnevesebb operaszínpadok közönségét elkápráztató Komlósi Ildikó csatlakozik a
Hungaroton új megjelenésén. Igazi ritka pillanat ez, legyen a világ bármely táján és
koncerttermében, mikor ilyen kimagasló képességű, világszerte elismert művészek
összeállnak kamarázni – a maguk és a hallgatók örömére.
A leheletfinom romantikus hangulatok, a nosztalgikus szépségű, de mégis erőteljes töltetű
kamaradarabok, melyek – nem is olyan nagy belemagyarázással – szinte Brahms búcsúszavai a világ felé, élményszerű előadásokban szólalnak meg.
Komlós József JR
