Johann Sebastian Bach négy hegedűversenyét játszotta fel a Warner/Erato új megjelenésére pazar korhű előadásban ShunskeSato– a kiváló Il Pomod’Orokorhű együttes és ZefiraValova közreműködésével. Lelkesítő pillanatokat szerez a hallgatónak, aki innen nem juthat el a világ legjobb koncerttermeibe, mikor új kiválóságokat, lenyűgöző képességű művészeket fedezhet fel hangfelvételeken – és az ilyen felfedezésekben a Warner kiadványai élen járnak.
ShunskeSato persze nem új adu-ász a szó szoros értelmében, akit úgy húztak volna elő valahonnét, hiszen a harmincöt esztendős, sokoldalú: modern hangszeren is játszó barokk hegedűs már hosszú évek óta ott van a világ élvonalában, mint szólista, és mint különböző versenyek győztesei – 2013 óta pedig, mint a Concerto Köln és az Amsterdam Bach Society korhű zenekarok koncertmestereként is emlékezhetünk személyére.
ShunskeSato tizenhárom év óta jelentkezik szólistaként CD-ivel – melyek díjakat is nyertek, de igazán szólistaként az utóbbi három évben jutott el olyan pódiumokra, hogy lassan egy új sztárhegedűsként nézegessünk rá. Most pedig a Warner/Erato világcég jóvoltából valóban egy nagy lépést tesz, hogy a világ egyik legjobb barokk hegedűseként kezdjünk majd beszélni róla.
ShunskeSato szólójával négy emblematikus, rengetegszer lemezre játszott Bach hegedűverseny került újra felvételre: az I. a-moll versenymű: BWV1041; a II. E-dúr versenymű, BWV1042; a d-moll kettősversenykét hegedűre BWV1043; valamint az eredetileg f-mollban csembalóra írt V. versenyből hegedűre készített átírat: a g-moll BWV1056.
A két eredeti hegedűverseny és a kettősverseny mai tudásunk szerint 1717-23 között, a kötheni években keletkezett – a g-moll versenymű pedig pontosan behatárolhatón 1738-ban Lipcsében. Egytől egyig a bachi életmű – és egyben az egyetemes zeneirodalom – kimagasló, egyedülálló értékű darabjai, melyeket talán minden elsőrangú hegedűs előadott, vagy lemezre játszott már. Ezért minden Bach-rajongónak – így nekem is – különösen izgalmas kézbe venni és meghallgatni egy vadonatúj felvételt. Vajon hogyan közelítik meg a művészek a jól ismert darabokat – és főleg: mennyiben képesek újat mondani róluk?
ShunskeSato hegedűszólójával még sosem találkoztam – az Il Pomod’Oro korhű specialista zenekarról viszont számos előző benyomásom van: az egyik legjobbnak tartom őket a kategóriájukban. A zenekar ezúttal sem okozott csalódást, egészen kivételes finomságokkal és színekkel zenélnek új lemezükön. Semmi erőltetett zenei tónus, semmiféle nyiszálás a különösen problémás II. versenyben, melyet sajnos neves zenekaroktól is hallani néha.
ZefiraValova pedig nem csak első ülésből vezényli ezúttal a bachi előadói gyakorlathoz és korához hűen egészen kis létszámú együttessel felálló Il Pomod’Oro-t, de a kettősversenyben szólóhegedűsként is nagyszerű alakítást nyújt.
De a legvégén bevonulva, amint az a nagy attrakciókhoz illik: jöjjön ShinkeSato – aki valami olyan kifinomult, gyönyörű hegedülést mutat be ezen a lemezen, hogy a hallgató álla leesik tőle. Ott lebegünk, ott élünk Bach korában és mindent akadálytalanul, kifogások nélkül hat át Bach személye és zsenialitása! Mert Satonak nemhogy önálló, privát képe van Bachról és saját megfejtései a hegedűversenyekről – de le merem írni: ilyen ízléses és elegáns hegedülést, amit előad, ritkán hallani!
Annyira leheletfinoman játszik Sato, hogy oda sem figyelek arra. hogy milyen briliáns a technikája – pedig az! – mert az az ellenállhatatlanul finom zeneiség ural mindent, és kerít hatalmába, mely művészetéből árad. Kivételes pillanatok, kivételes felfedezés, lenyűgöző Bach lemez ez az archívumban! Ráadásul a hangkép is kivételesen dinamikus – a hangmérnöki munka elsőrangú. Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni e lemezről; egyszóval pedig: nagyon érdemes meghallgatni!
Komlós József JR
