Cziffra György zongorázik a Hungaroton vadonatúj, szélesebb nemzetközi érdeklődésre is joggal számot tartó, egészen különleges értékeket rejtő, három CD-s albumán.
A hazai hanglemezkiadó induló sorozata: a The Masters Collection a Hungaroton legnevesebb művészeinek ikonikus felvételeit gyűjti össze. Olyan felvételeket, melyek nem csak egy életművet, hanem egy kort határoznak meg és a hallgatóknak örök élményt nyújtanak. E sorozatban elsőként Cziffra György, a XX. század – és egyben a mikrobarázdás hangrögzítés – kimagasló jelentőségű zongoraművészének páratlan örökségéből válogattak össze egy átfogó, reprezentatív, három CD-t kitöltő anyagot.
A Hungaroton az év vége felé közelítve egymás után jelenteti meg érdekesebbnél érdekesebb, valóban pazar kiállítású kiadványait; nagy és meghatározó jelentőségű mai hazai művészek felvételei jönnek ki egymás után. A Cziffra György 97. születésnapjának idejére – és halálának 25. évfordulójához közelítve megjelent összeállítás azonban még az extrák között is különleges – hiszen a művész Magyarországon, 1954-56 között felvett stúdiófelvételeiből csemegéz.
Fiatalon, a kommunista diktatúra általi megkínzatások után, de ereje teljében halljuk a
művészt ezeken a kiváló állapotú, szépen restaurált, teljes élményt nyújtó felvételeken. A
három lemez fókuszában Liszt Ferenc kompozíciói állnak – hiszen Liszt előadásában Cziffra valami egészen kivételes varázslatot hoz létre. Rengeteg jó Liszt-pianistát hallottam, de olyat, aki olyan mélyen átérzi Liszt szellemiségét, mint Cziffra, nem nagyon találni. Gyakran emlegették Cziffrát Liszt méltó, sőt egyetlen igazi zongorista örököseként is.
A The Masters Collection albumán Cziffra György a Lehel György vezényelte Magyar Rádió
és Televízió Szimfonikus Zenekarával Liszt: 1. Esz-dúr zongoraversenyét vette fel; szólóban pedig a 2., 6., 9., 12., és a 15. Magyar rapszódiát és mellettük a teljes Transzcendens etűdöket; továbbá a Liszt által készített átiratok és parafrázisok közül Auber: A portici néma, Wagner: Tannhäuser, Verdi: Rigoletto, Mendelssohn: Szentivánéji álom – Nászinduló és Tündértánc című műveit.
A jazzben és improvizációkban bárzenész múltjából eredendően is otthonosan mozgó
Cziffrától különösen érdekes meghallgatni Gershwin: Rhapsody in Blue-ját, melyet Magyar
Állami Hangversenyzenekarral, Rozsnyai Zoltán vezényletével vett fel; de még különlegesebbek Cziffra György saját maga által készített átiratai. A rögtönzéseiről is híres
művész emlékezetes zongora-letéteket komponált: Johann Strausstól a Kék Duna keringőből és a Tere-fere polkából; valamint A denevér és A cigánybáró nyitányából. Mellettük, nyilván Liszt nyomdokain haladva, ugyancsak remek átiratokat készített Brahms: 5. Magyar táncából és Verdi: A trubadúr című operájának témáiból is.
Méltó főhajtás ez a nagyszerű összeállítás a nemzetközi szakirodalom által „minden idők
egyik legkiemelkedőbb zongoristájának” nevezett Cziffra György előtt – hiszen ezek a
felvételek minden tekintetben különlegesek. De annak fényében még inkább, hogy tehetséges karmester fia 1981-es elvesztése után, a gyásztól végképp összetörve, Cziffra György hatvanévesen, előadói képességeinek teljében fordított hátat a koncertdobogónak és a hanglemezstúdióknak – így a kor lehetőségeihez képest kevés felvétel maradt a XX. század egyik legjelentősebb magyar művésze után. Ezek közül jó pár kiemelkedő pedig még Magyarországon készült.
Komlós József JR
