A BMC Records megjelenésének 15. évfordulójára újra kiadta ezt az alkotó életpályáját markánsan jellemző kiváló albumot, mely kiadásának évében elnyerte „a 2004-es év legjobb magyar jazzlemeze” díjat a Gramofon magazin szavazásán.
Dresch Mihály különleges szerepet tölt be a magyar jazzben – hiszen progresszív törekvése a magyar népzenéhez és a bartóki és kodályi hagyományokhoz vezették vissza őt. Ettől lett munkássága annyira egyedi, magyar ízű, és annyira különleges.
Persze az 1955-ben Budapesten született Dresch Dudás Mihály indíttatása is egészen különleges, hiszen a nagyvárosi közegből indulva, eredetileg gépipari tanulmányokat folytatva fordult tizenhét évesen a jazz felé. Bevallottan Johnny Griffin hatására – majd a konzervatórium dzsessztanszakának 1979-es elvégzése után a magyarországi mainstream dzsessz élvonalához kötődött, s noha azóta megteremtette önálló világát, a „hagyományos” dzsessztől sem távolodott el végérvényesen. Albumain a mai napig feltűnik egy-egy örökzöld kompozíció, ily módon is fejet hajtva a mesterek előtt.
Dresch Dudás Mihály 1984-ben alakította meg első saját zenekarát. A kilencvenes évek közepéig ennek többször is változott a felállása: a Sóhajkeserű és a Gondolatok a régiekről albumokon Grencsó István (fúvós hangszerek), Benkő Róbert (bőgő) és Baló István (dob) hallható, a Zeng a lélek címűn Geröly Tamás dobolt és Lajkó Félix hegedült, majd Lajkót Kovács Ferenc (hegedű, trombita) váltotta – így készült a Folyondár, a Túl a vízen és a
Révészem, révészem…
Aztán 1998 tavaszán újra átalakult, és azóta változatlan felállásban működik a zenekar. A dobok mögé visszatért Baló István, Kovács Ferenc a posztján maradt, míg a bőgő (az akkor igen fiatal) Szandai Mátyás kezébe került. Az újjászületett kvartett első lemeze (Riding the
Wind) Angliában jelent meg, de a Hungarian bebop még annál is kirívóbb nemzetközi visszhangot keltett, lévén a felvételéhez egy valódi legendát, Archie Sheppet sikerült megnyerni.
A Dresch Quartet lemezei és fellépései ma már megkerülhetetlenek a világ dzsesszéletében. Az utóbbi években – Archie Shepp mellett – a műfaj olyan kimagasló alakjaival dolgoztak együtt, mint John Tchicai, Roscoe Mitchell, Chico Freeman, David Murray és Dewey Redman; és olyan rangos fesztiválok és klubok látták a zenekart vendégül, mint a Jazz&Wine Festival (Olaszország), a Festival Jazzèbre (Franciaország), a London Jazz Festival (Anglia), a JazzFest Wien (Ausztria), a Kalisz Festival (Lengyelország), a New Morning (Franciaország) vagy a Jazz Brugge Festival (Belgium).
A Dresch Mihály – tenor- és szopránszaxofon, furulya; Kovács Ferenc – hegedű; Szandai Mátyás – nagybőgő és Baló István – dob felállású kvartettel felvett 2004-es Egyenes zene az életmű kimagasló értékű darabja. Népdalfeldolgozásokkal és improvizációkkal, de legfőképpen Dresch saját zenei világának leképezésével, melyen egy-egy tétel erejéig Balogh Kálmán – cimbalom, Bólya Mátyás – koboz, és Dresch Anna – ének is színesíti az albumot.
A gyökerekről és a miértekről pedig a lemez 2004-es megjelenésének idején nagyon szép szavakkal vallott a kiváló szaxofonos: „Rájöttem, hogy a zene egész embert kíván, beleértve, hogy honnan és kiktől jön – az fog a hangszeren megszólalni. Rájöttem, hogy soha nem fogok
tudni abból az indíttatásból muzsikálni, mint Coltrane, Griffin vagy a többi mester. Így támadt arra igényem, hogy a saját élményeimet játsszam. Ugyanis gyakorlás közben feltűnt, hogy miközben az első kis darabjaim létrejöttek, a nagyszüleimre gondoltam. Azóta is fontos ez az irány. Hogy az én szeretteim mindig ott legyenek a lelkemben.”
Az album tételeiről pedig röviden így vallott Dresch Dudás Mihály:
Egyenes zene: Ezt a kompozíciót Nellynek, kislányom édesanyjának ajánlom, nehéz időszakomban.
Áldás: Köszönet Jézusnak, hogy van, és átsegített a nehéz időn.
Trió: Zene népi dallamokra, amelyek mind a mai napig megőrződtek, hála a régi magyaroknak és azoknak a fiataloknak, akik még őrzik. Hagyományosan táncház, úgy, mint az Erdélyi román zene: melynek folyamata számomra életenergia.
Hajnal: Minden új öröm és bánat ígérete egyszerre. Csoda, mint egy új élet. Annuska…, szeretlek.
Csipkefa-bimbója. Papa.
(Komlós József JR)
