A már több mint húsz esztendeje Franciaországban élő magyar jazz-gitáros: Palotai Csaba ottani kapcsolataival: Rémi Sciuto francia szaxofonossal és Steve Argüelles brit dobossal vette fel negyedik BMC Records albumát.
Palotai Csaba gitározása nagyon személyes és eredeti hatású, triójának játéka pedig kifinomult és kulturált. Noha távol áll mindenféle kommersz hatástól – hiszen átgondolt és míves; a lemez hangzása egyszerre egyszerű és elegáns, ezáltal már első hallásra meggyőzi és rabul ejti a finom zenei ízekre kiélezett hallgatóját.
Engem egyértelműen a hatvanas évek hangulataira emlékeztetnek az Antiquity számai: a lebegőn úszó és szinte a végtelen szabadság ígéretét meg levegőjét vibrálón megidéző gitárhangzás, a nosztalgikusán csengő és egyben a fülnek kellemes akkordok a progresszív hangütésben, meg a hozzásimuló szaxofonozás és a hasonlóan magas színvonalú de érzéssel visszafogott dobolás – ezek számomra mind a XX. századi popzene eme aranykorának kisfiúként megélt, összetéveszthetetlen ízeit juttatják eszembe.
Kimondottan érdekes és eredeti ízeket felvonultató zenei csemege tehát Palotaï, Arguelles és Sciuto közös lemeze – melyet akár a progresszívabb jazz kedvelőinek, akár a pszichedelikusabb jazz-hangzásban magukat komfortosabban érzőknek, mind pedig Palotai Csaba korábbi munkáit szeretőknek egyaránt biztosan ajánlhatok.
Komlós József JR
