Baráth Emőke 2018-ban exkluzív lemezszerződést írt alá a Warner Classics lemezkiadóval – a világcég két Orfeusz és egy Händel felvételén is hallhattuk a magyar szopránt. Most pedig e szerződés keretében jelent meg a Warner/Erato kiadásáéban a művésznő önálló albuma.
„Voglio Cantar” – azaz „Énekelni akarok” ezzel a címmel jelent meg a nemzetközi viszonylatban egyre nevesebb magyar szoprán új albuma – melyen portrét rajzol nem csak önmagáról, de egyben az egyik első professzionális női zeneszerzőről – és egyben koráról: a kora-barokkról is.
Baráth Emőke 1985-ben született, Gödöllőn kezdte, majd Budapesten folytatta zenei felkészülését, hogy aztán a Zeneakadémia mellett a firenzei konzervatóriummal koronázza meg tanulmányait. A legnevesebb énekeseknél képezte tovább magát, versenyeken mutatta meg tehetségét sikerrel, és közben az operaszínpadokon is egyre feljebb ívelt pályája: Budapesttől Bécsen és Verbrier-n át Párizsig.
Időközben – bár Debussytől Mozartig sok mindent énekelt – Baráth Emőke tudatosan a barokk felé fordult; kimagasló képességű és stílusérzékű barokk specialistává vált: amint ezt a zseniális Il Pomo d’Oro zenekarral készített új lemezén is halljuk.
Baráth Emőke ritkábban hallható kora-barokk áriákat és kantátákat mutat be korunk egyik legkimagaslóbb korhű zenekarával, mely ezúttal Francesco Corti vezényletével – és a kor praxisa által megkövetelt kis együttessel áll fel, és játszik el pár zenei betétet is. A kora- barokk – a XVII. század első hetven évének zenei világa egészen más megközelítést igényel előadótól és hallgatótól, mint a nagy-barokk: sokkal intimebb, befelé fordulóbb, bensőségesebb világ ez.
Bár építészetileg a barokk csúcspontja már e korszak – ezek a lamentációk, panaszok, melodrámák néha még lehet, hogy inkább kötődnek a manierizmushoz, mint a képzeletünkben rögződött túlburjánzó, pompázatos barokkhoz. Csak pár hangszer kíséri az
énekest – aki viszont koncentráltan központi szerepbe kerül: le kell, hogy kösse; el kell, hogy kápráztassa hallgatóját.
Ebből a szempontból is jó választás Baráth Emőke döntése: hiszen tökéletesen megmutathatja telt, dús, erőteljes szoprán hangjának minden tónusát, árnyalatát, frazírját, színét. Más részint pedig igazi felfedezéseket tartogat az érdeklődő zenebarátoknak, mikor középpontba állítja a Cavallinál alig fiatalabb velencei női komponista: Barbara Strozzi alakját – és mellette az 1600-as évek közepének kevéssé favorizált zenei kultúráját. Strozzi áriái mellett a zenei
környezetbe illesztve így felcsendülnek Francesco Cavalli, Biagio Marini, Pietro Antonio Cesti és Tarquinio Merula áriái és hangszeres részletei is.
Izgalmas és érdekes ez a lemez, Baráth Emőke felfedezéseket tartogató választásával – amellyel az éppen négyszáz esztendeje született velencei komponista-hölgy: Barbara Strozzi alakját helyezte a középpontba. S hogy milyen helyet foglal el az ismertebb férfi kollégái mellett Strozzi alakja? Áriái minősége, drámai ereje és szenvedélyessége mellett erre elég válasz az, hogy nyolc kiadott könyvében Barbara Strozzi több dalt publikált, mint Cavalli és Cesti együttesen…
Komlós József JR
