Hozier várva-várt második stúdióalbuma a hetekben került az üzletekbe az Universal hanglemezkiadó gondozásában.
Az ír énekes- gitáros- dalszerző: Andrew Hozier-Byrne – vagy ahogyan művészi pályáján ismertté lett: egyszerűen csak Hozier – csak pár hete töltötte be huszonkilencedik évét, zenéje mégis olyan töltéssel szól, mintha csak valamely húsz-huszonöt évvel ezelőtt markáns alternatív brit gitárzenekar felvételét hallanánk.
Hozier első kislemezét még 2013-ban jelentette meg, de számára végül a Take Me To Church hozta meg az áttörést, mely 2015-ös megjelenése után szinte azonnal gigasláger lett; megkapta a legjobb dalért járó Billboard Music Awardot, és ugyanebben a kategóriában bezsebelt egy Grammy-jelölést is. Érdekesség, hogy a dalhoz készült, különleges klipben szereplő Sergei Polunin táncművész a Movement klipjének főszereplője is.
A mostani vadonatúj megjelenés, a Wasteland, Baby! első kislemeze a már EP-n is megjelent Nina Cried Power volt, mely Barack Obama 2018-as toplistájára is felkerült, és több mint 20 milliószor streamelték világszerte. Ezt követte a Movement, ami alig néhány hónap alatt szintén a Hozier-koncertek közönség-kedvence lett. Így már aztán talán nem ily olyan nagy meglepetés, hogy a Wasteland, Baby!rögtön a mértékadó amerikai Billboard Top 200 legelső helyén nyitott.
Az album mind a témákat, mind a zenei megoldásokat tekintve nagyon sokszínű: a szövegekben szó esik a szent és a profán közötti elmosódó határokról; a személyes és a politikai ügyek összefonódásáról az életünkben; a szerelem és a káosz szoros kapcsolatáról – és az apokalipszisről is. Mindezt a fejtegetést pedig a rock, a soul, a gospel és a folk különös elegye festi alá.
KJJR
