Ez az „Ombra mai fú” ugyancsak egy Xerxészből való – de nem Händelé; és ez a barokk sem az, hanem a majdnem száz esztendővel korábbi: korunk kontratenor operasztárja: Philippe Jaroussky a kora barokk nagy velencei mestere: Francesco Cavalli előtt tiszteleg új Erato/Warner lemezén.
Mikor egy sztár napjainkból új lemezt készít, az egy esemény, amire odafigyel a világ – legyen szó popról vagy komolyzenéről. Viccesen hangozhat, de régen is voltak „sztárok” – ám nem volt ekkora különbség a népies szórakoztató zenék és a „magasabb műzene” között – de erre kiváló példa ez az album, és a rajta elhangzott részletek is.
Francesco Cavalli az új művészeti kor: a barokk hajnalán: 1602-ben született, és már egészen kisgyermekkora óta bekapcsolódott a lagúnák városának zenei életébe. Kezdetben a Szent Márk székesegyházban énekelt, majd 1639-től a bazilika második orgonistája lett, ahol aztán végül 1668-ban átvette egykori pártfogója: Claudio Monteverdi helyét – mint „maestro di capella”.
Velence legmagasabb zenei állásának betöltéséig azonban hosszú út vezetett – és ebből a szempontból Cavalli a legjobbkor volt a legjobb helyen, hogy kibontakoztassa egyedi tehetségét. A firenzei udvari célú operaelőadások megszületése után ugyanis nem sokkal az akkori világ egyik leggazdagabb, és mellé legkifinomultabb műveltségével rendelkező városa is létrehozta a maga operaelőadásait – ám nem csak a kiválasztott nemesek, hanem a teljes velencei polgárság szórakoztatására, no meg az ide látogatok lenyűgözésére.
Az első operaház a lagúnák városában nyílt meg 1637-ben, és ezt újabbak követték, a kereskedőváros pedig szinte szívta magába a jobbnál jobb énekeseket és hangszeres zenészeket. A közigény kiszolgálására a velencei üzleti életből tömegével kinövő impresszáriók pedig a kor legjobb színpadi drámaíróit és olyan kiváló zeneszerzőit is szerződtették, mint például Cavalli, aki 1639 és 1673 között harminchárom operát mutatott be – ebből huszonhét a mai napig fenn is maradt.
Philippe Jaroussky is évek óta énekelt Cavalli operák színpadra vitelében – ez adta meg a késztetést és biztosította az előzményt mostani albumához. Összesen húsz Cavalli operából huszonnégy áriát és zenekari betétet rögzítettek az Ensemble Artaserse korhű zenekar és két kiváló énekesnő közreműködésével – a magyar szoprán: Baráth Emőke és a kanadai alt:Marie-Nicole Lemieuxa francia kontratenor partnere két-két jelenetben.
A végeredmény pedig figyelemre méltó: képet kapunk Cavalli -és egyben a kor Velencéjének sokszínű zenei világából – a szépséges lamentóktól a commedia dell’arte hangulatát megidéző vidám operaáriákig. Jaroussky és partnerei pedig a lemez elejétől a végéig gyönyörködtetővé és pezsgőn élővé teszik a háromszázötven éves zenei anyagot.
Komlós József JR
