Farkas P. József újságíró e hónapban annak járt utána, mire számíthatnak az új tanévben a katolikus iskolák tanulói. Mindemellett szó esett arról is, miként halad a Nagytemplom felújítása, illetve milyen létesítmény felépítését tervezik Homokbányán, valamint új plébános került Matkópusztára.
– Mit tekint fő gondolatának, amikor a média világának köszönhetően, a Kossuth Rádió nyilvánossága előtt Kecskeméten, a Nagytemplomban megnyitja a 2019/2020-as tanévet? Érdekelne minket az is, miről számolhat be a szűkebb tantestületi értekezleteken?
– Ami az első kérdést illeti, szokás szerint a Szentlelket hívjuk segítségül. A vasárnapi olvasmányok közül idézek egy idevágó részt, mégpedig a Sirák fia könyvéből, miszerint: „A bölcs szív nyitva áll a bölcsek szavának, s a bölcs kívánsága: a rá hallgató fül”. Másképpen kifejezve: a bölcs szív bölcs tanítóra vágyik. Az ifjú Salamonra és a 12 éves Jézusra is elmondható volt, hogy növekedett korban, kegyességben, bölcsességben, úgy a mai gyerekek vonatkozásában is szeretnénk, ha ez az igazság rájuk úgyszintén érvényes lenne. Prédikációimba rendszerint igyekszem néhány aktualitást is beleszőni, de jelen esetben ennek kidolgozása várat még magára, mert nem szeretném, ha gondolataim az elhangzás pillanatában már idejétmúltak lennének. Örömmel veszem a médiumok közreműködését, mert mi lelkipásztorok a szentmiséken nem csak a jelenlévő, Krisztusban szeretett testvéreinket kívánjuk megszólítani. Beszédeinket és egészében az ünnepi szertartást a hitélet világában kevésbé vagy egyáltalán nem járatos szélesebb nyilvánosság figyelmébe egyaránt ajánljuk.
– Egyébiránt az iskolai oktatás természetszerűleg folyamatosan újabb és újabb feladatokat ad az Egyház számára, mely nyilvánvalóan gondokkal is jár. Ezeket muszáj valamiképp áthidalnunk.
– Minden iskolában más szempontok merülnek fel. Általánosságban aligha lehet meghatározni, mikor mi hangozzék el az értekezleteken. A helyi sajátosságokat és a hallgatóság összetételét figyelembe véve kell megfelelő, krisztusi választ találni a felmerült kérdésekre.
– Tapasztalhatók súlyos gondok a felekezeti iskolákban? Úgy tűnik, az Egyház pedagógusai nem háborognak, viszont az állami fenntartású oktatási intézményekben mintha sztrájkhangulat lenne.
– Az állami tanintézetekről illetékesség és ismeret hiányában nem kívánok véleményt nyilvánítani, azonban annak kiváltképpen örülök, hogy az egyházi iskolák tantestületeiben lélekromboló feszültség nem érzékelhető. 2002 és 2008 között nehéz helyzetbe kerültünk, mert Egyházunk nem kapta meg a törvényben megszabott állami normatívát, annak idején mégsem szüneteltettük az oktatást, legfeljebb Budapesten kivonultunk a Hősök terére, jelét adva jogos panaszunknak. Tanáraink illetménye pontosan megegyezik az állami iskolákban oktatók keresetével. Úgy érzékelem, pedagógusaink számára inkább az okoz gondot, hogy egyes tanulók nehezebben fegyelmezhetők, ha a fiatalok rendbontást követnek el. A liberális értékrend ugyanis inkább azt sugallja a világnak, hogy a gyerek tegye azt, amit jónak lát – számonkérés nélkül. Más szavakkal: gyakran még a szülők is csemetéik mellé állnak, nekik adnak igazat, ahelyett, hogy észrevennék, a tanítóknak – pont a nebulók érdekében – megalapozott követelményeik vannak. Hiányzik tehát a fegyelmezhetőség.
– Lassan halad a kecskeméti Nagytemplom felújítása! Sokan együtt szeretnék látni – szépségében – a felújított Városházával…
– Rendkívül összetett kérdés ez, így nem könnyű tárgyilagosan nyilatkozni róla. Az önkormányzat kifejezett kérésére a Hírös7 rendezvénysorozat időtartama alatt leállítottuk a munkálatokat, szabaddá tettük az általuk igényelt építési területet. Írásbeli válaszomban ugyanakkor jeleztem feléjük, hogy a rövid kényszerszünet komoly nehézségek elé állított minket, ugyanis ütemtervek szerint történik a felújítás. Egy-egy részfolyamat összefügg a többivel, ha pedig a láncolat valahol megszakad, szanaszét gurulnak a láncszemek. Mondhatnám, a kivitelezők ez idő alatt másutt láttak munkához, amikor pedig hozzánk kellene visszatérniük, addigra bottal üthetjük a nyomukat. Minden nehézségünk ellenére azonban teljesítettük a városháziak kérését. Ezenfelül – hogy csak egyetlen példát említsek – a toronyban évszázadok alatt felgyülemlett sok-sok tonna madárürülék szintén eltávolításra vár, ám nincs ember, aki erre vállalkozna. Nem is sorolom tovább…
– Új egyházi létesítmény épül a Homokbányánál – szóltak a korábbi hírek. Meséljen a tervekről!
– Csak beszéltünk ilyesmiről, tervezési szakaszba még nem jutott a projekt. Az építkezés első lépéseként nevünkre kell íratni a vonatkozó földterületet, ugyanis az nem a város tulajdonában van, hanem egyik minisztériumé. Ráadásul épületek is találhatók rajta, melyek bontásra várnak.
– Az építőipari kivitelezés nem a mi asztalunk, csupán szükségből fogunk hozzá ilyesmihez. Jómagam legszívesebben csak lelkipásztori munkát végeznék. Ha felfogadnánk egy generálkivitelező céget, pillanatok alatt elfogyna a pénzünk. Általánosságban igaz, hogy minimális szakembergárdával dolgozunk, mert többre nem futja. Összefoglalva tehát: a terveket a lehetőségekhez kell igazítanunk, mindazonáltal elsőként történjen meg az átírás.
– A régi katolikus temető helyére megálmodott óvoda beruházásunkról azonban nem mondtunk le, ezért sem bocsátottuk áruba a szóban forgó ingatlant, ám ennek megvalósítása is években fog telni.
– Új plébánost kapott Matkópuszta…
– Fiatalember az illető lelkipásztor, Széchenyi Attilának hívják. Több helyen szolgált plébánosként – mindenki megelégedésére. Remélhetőleg itt éppúgy helyt fog állni. Szeretnénk, ha Matkópuszta lélekben is felvirágozna. Aki végigmegy utcáin, észreveheti, hogy sokkal életképesebb ez a településrész. Például nincsenek üres házak, a Kecskeméttől távolabb eső eldugott kis falvakkal ellentétben. Számtalan fiatal választja lakhelyéül Matkót, ezért is vagyunk nagy reménységgel a jövőt illetően. Komoly lelkipásztori munkát kell végeznünk e helyütt, mert szükség és igény is mutatkozik rá.
