A történet sokak számára ismert.
Amikor 2018 augusztusában egyszer csak rosszul lett, görcsölt a hasa, hányt, fájtak a
végtagjai, rövid időn belül kórházba vitték, aztán gyorsan az intenzívre került, az állapota
csak romlott, napokig élet és halál között lebegett, majd elkerülhetetlenek voltak az életmentő,
amputációs műtétek. Csapattársai a Kecskeméti Spartacus Sportkörnél döbbent
aggodalommal várták a híreket.
A történet sokak számára ismert, hiszen akkoriban Szvitacs Alexa esete nagy
sajtónyilvánosságot kapott. A toxikus sokk szindróma, azaz a vérmérgezés egyik fajtája pedig
kis híján halálosnak bizonyult. Alexa lábai térdtől lefelé és az alkarjai elszíneződtek, úgy volt,
hogy minden végtagját amputálni kell, de végül a jobb karja megmenekült, a lábain pedig elég
volt az ujjakat amputálni. Alexának tíz perce volt arra, hogy a hírrel megbirkózzon, de mivel
az életéről volt szó, nem habozhatott. És később sem arra gondolt, hogy mit veszített, hanem
arra, hogy mit nyert.
Életet.
A műtét után néhány héttel már eldöntötte, hogy paralimpiai bajnok akar lenni, majd
megtanult ismét járni, és alig több mint fél évvel utána elkezdett edzeni.
A pingpongtársadalom összefogott érte, két gálát is rendeztek, hogy támogatni tudják, a
családja is példásan helytállt a nehéz helyzetben, Alexa pedig maga a megtestesült csoda
fizikai és lelki erejével.
Mi az aktualitása az írásnak? Alexa a hétvégén, egy évvel a súlyos amputációi után első
tétmeccseit játszotta. Ostravában, az Európa Bajnokságra felkészítő versenyen elindult, és
minden ellenfelét, sőt esetenként saját magát is legyőzve, megnyerte az egyéni versenyt, a
csapatversenyben pedig 3. lett. Ezekhez a sikerekhez a világranglista TOP játékosai közül
kellett többet legyőznie.
Ujhidy Tibor Kecskeméti Spartacus Sportkör elnöke: Könnyekkel küszködve beszélgettünk a
döntő után Alexával. Azonnal a hála áradt belőle mindenki iránt, aki segítette ezalatt az egy
év alatt. Hiszem, hogy nincs mit köszönnie, mert Ő megérdemel minden segítséget. Hosszú
még az út az olimpiái kvalifikációig, de a legnehezebb lépést már megtette. A halál torkából a
dicsőség csúcsait kezdi ostromolni a rá jellemző szerénységgel, hálával, alázattal, és óriási
akarattal.
Tiszta szívemből gratulálok ennek a 29 éves csodalánynak, aki megmutatta, hogy nem az
számít, ami nincs, hanem az, ami van. És ha az ember így nézi az életet, akkor
megsokszorozódik az erő és életre kel a szunnyadó szenvedély.
