Interjú Lukács Nikolettával
Munkája során nap mint nap utazást tesz a múltba, szabadidejéhez azonban igencsak a jövő ad színteret. Lukács Nikoletta a Kecskeméti Katona József Múzeum fiatal és tehetséges régésze, akit egy apró vargabetű terelt e szakma irányába. Szelíd és barátságos karakterében éles ellentétek élnek igen békésen egymás mellett.
Rajongsz a történelem iránt, s kislánykorod óta a történelem tanári pálya vonzott. Bár nincs mély szakadék a két szakma között, mégis hogyan váltottak irányt a vágyaid a pedagógia felől a régészet irányába?
A válasz igen prózai: nem tudtam róla, hogy Magyarországon létezik régészet. Filmekből, sztereotípiákból indultam ki, miszerint régészet csak Egyiptomban létezik. A vaskos felvételi tájékoztatóban bukkantam rá először ilyen szakirányra. Poénból beírtam az első helyre. És felvettek.
Nem bántad meg?
Nem, abszolút nem. A régészet sokkal izgalmasabb, hiszen mi tudományos kutató munkát végzünk, a kezeink között változik, alakul a történelem, ami csak később kerül be a tananyagba, s ezzel a tanárok látóterébe.
Hogy kerültél Kecskemétre, hiszen lokálpatriótaként erős a kötődésed szülővárosod, Hódmezővásárhely iránt?
Sajnos ott nem adódott lehetőség,kezdetbenSzentesenegy 4 órás teremőri státuszhoz sikerült hozzájutnom.Később emellett ugyan végeztem múzeumpedagógiai foglalkozásokat, s múzeumi könyvtárt is vezettem, de ez még mindig távol állt attól, amire vágytam.
Kecskemét közelebb vitt hozzá?
Óriási öröm volt, amikor itt végre a szakmámban, régészként kezdhettemel dolgozni, remek csapatban, számtalan kihívással. A Mercedes-Benz gyár második ütemének építését megelőző, nagy felületű ásatáson 2017-ben már ásatásvezető régészként működtem közre abban a hatalmas újdonságban, amit az ott feltárt leletek hoztak a szakmába. Magyarországon ez a második hely, ahol nem csak elszórtan házak, hanem egy teljes Árpád-kori falu került elő 124 házzal, amelynek terepi kutatását a csapatommal fejezhettük be. Ezörökérvényű mérföldkövet vert le életem kanyargós útja szélén.
Mindez nagyon is „lukácsnikolettás”, de egy rúdon táncolni nagyon nehezen tudlak elképzelni…
A rúdfitnesz is én vagyok, egy kupacban van a régészettel a fontossági halmazok között. A mozgás mindig is szerves része volt az életemnek: néptánc, jazzbalett, latin táncok – számos mozgásformát űztem. Amikor megjelent a rúdsport Magyarországon, azonnal felfigyeltem rá, s a rajongásom iránta az első alkalom óta tart. Azt azonban fontos megjegyezni: amit mi csinálunk, az a fitnesz sport egyik ága, s nem sok köze van ahhoz az éjszakai műfajhoz, amire az emberek rosszallóan és elítélően tekintenek.
Mi vonz téged ebben a sportban?
Változatos, emiatt megunhatatlan és imádom, hogy feszegethetem a saját határaimat. Úgy erősödik, formálódik a testem, hogy észre sem veszem, hiszen nem egy edzőteremben végzek monoton feladatokat, hanem egy érdekes koreográfiátvagy egy új elemetgyakorlok, aminek a végterméke egy esztétikus és nőies mozdulatsor lesz.
Itt nem pusztángyermeki érdeklődésről van szó, hiszen a tehetségedet számos verseny eredmény is bizonyította.
Magyarországon amatőr versenyeken mérettettem meg magam, ahol többnyire sikerült az első helyezést elhozni (kezdő és duó kategóriában). Mindez nem valósulhatott volna megtrénerem, Bartyikné Oláh Gabriella motiváló és precíz felkészítése nélkül. A társammal, Bányainé Mihály Andreával aDollhouse Amatőr Magyar Bajnokság duó kategóriájában szerzett első helyezésünknek köszönhetően kijutottunk külföldre is, ahol a hamburgi European Pole Sport Globe versenyen a dobogó 3. fokára állhatunk fel.
Akárhogy is, nekem egy nő rúdon, még ha ez nem is AZ A rúd és nem is AZ A nő, akkor is kacérságot és extrovertáltságot sugall. Ez is te vagy?
Biztosan, a jó értelemben. Korábban meglehetősen visszahúzódó voltam, az évek alatt azonban formálódott a személyiségem, amihez ez a sport is hozzátett. A türelem, komolyság és precizitás mellett, ami a régészethez szükséges, ez is megvan bennem. A teremben, a rúdnálpedig formába is tudom önteni.
Milyen jövőt dédelgetsz magadban?
A közeljövő feladata, hogy az elkezdett doktori munkámat – melynek témája a Kecskemét környéki Árpád-kori települések szerkezetének vizsgálata, lakáskultúra és életmód kutatása–befejezzem. Pulzál bennem az elhivatottság, ezért szeretnék minél több tudományos munkában részt venni, fejlődni, eredményeket elérni a szakmában. Emellett a rúdfitneszt sem akarom elengedni, azon a téren is vannak álmaim, melyek arra várnak, hogy beteljesítsem őket.
