Kecskemét, Hírös Agóra Kulturális Központ (Kecskemét, Deák Ferenc tér 1.)2020. január 24.– 2020. február 20
Megnyitó: 2020. január 24-én (pénteken) 17 óra
Köszöntőt mond:Sztachó-Pekáry István, az Értékmegőrzési Bizottság elnöke
A kiállítást megnyitja: ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, Móra Ferenc-díjas főmuzeológus, a TMT elnöke
A TMT Kaposváron kiállító tagjai: Bábás Erika • Balanyi Károly • Báron László( ) • Bessenyei Valéria • Czóbel Marianna • Egri András (Románia)• Elekes Gyula (Románia)• Goór Imre ( )• H. Barakonyi Klára • Hernádi Paula • Hévizi Éva • Hollósy Katalin • Járási Ildikó • Kónya Gyula • Koszta Zsófia • Kőrös Sára • Makrai Zsuzsa • Morelli Edit • Morvay László ( )•Németh Endre (Csehország) • Oskóné Bódi Klára • Rudó Anna • Simon, Blaise (Franciaország) • Sisa József • Sor Júlia • Strohner József • Szűcs József( )• Tóth Szvetlána • Turi Endre• Vdovkina, Anastasija (Románia)
A kecskeméti székhelyű országos egyesület 1997-es alapításának fő motivációja az volt, hogy a műfaj végre valóban szinkronba kerülhessen a kortárs művészeti törekvésekkel, s a professzionális alkotók képviselte minőség jegyében háttérbe szoríthassa azt a nagyszámú dilettánst, akik tevékenységükkel megcsúfolják ezt az ősi anyagot, technikát. A TMT évente legalább egy kiállítást szervez, hogy ezeken bemutathassa a műfaji önállóságra törekvő kortárs magyar zománcművészet legújabb eredményeit. Ezúttal a zománcművészet hazai fővárosában, Kecskeméten folytatjuk a 23 éve elkezdett „országjárásunkat” (pl. Budapest, Győr, Kaposváron, Mezőtúr, Nagybánya, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Nyírbátor, Szeged, Szolnok), ahol 30 alkotó mintegy100 művével, sorozatával szerepel.
A Tűzzománcművészek Magyar Társasága tagjainak többsége a legprogresszívabb elképzelést – a kortárs iparművészet más műfajaihoz hasonlóan – az iparművészet és a képzőművészet közötti határokat eltörlőket képviseli. (Ennek ellenére nem tagadjuk meg a műfaj eredendően iparművészeti oldalát, s az azzal kiemelten foglalkozókat sem.) Kortárs zománcművészetünkre a mai napig jellemző az a fajta sokszínűség, amely már a hatvanas években megjelent. Alkotóink ugyanis számos művészeti ág felől érkeztek, azaz közel egyforma eséllyel, de éppen ezért sokféle megközelítésben képesek alkotni ezzel a számukra többnyire új technikával. Természetesen mindehhez hozzátartozik az is, hogy a történeti korok zománcaihoz képest egyrészt kezelhetőbbek, másrészt jóval szélesebb választékot kínálnak a ma használatos alapanyagok. Emellett egyszerűbbé, pontosabban irányíthatóvá vált az égetési technológia is. A művészek számára a lehetőségek e téren tehát hatványozottan megnőttek, s még mindig bőven vannak tartalékok. Ez a rendkívül gazdag, többezer éves történeti múlttal rendelkező műfaj tehát gyökeresen átalakulva, reflektálva a 20–21. század bizonyos törvényeket felrúgó törekvéseire (lásd elsősorban: „határterületek”) elkezdte keresni és újonnan kialakítani önmagát. Reményeink szerint az egyesületünk – a nemzetközi és a hazai művészeti mezőnyben egyaránt – ennek az új típusú zománcművészetnek az egyik zászlóvivője marad a későbbiekben is.
