Ludwig van Beethoven két legkedveltebb zongoratrióját sztárfelállásban rögzítette és adta ki a napokban az Erato/Warner.
A francia székhelyű világcég két sztárja: a hegedűművész Renaud és a gordonkaművész Gautier Capucon ezúttal is az amerikai zongoraművészt: Frank Brailey-t választorra játszótársul a D-dúr zongoratrió No.5 és a B-dúr zongoratrió No.7 – vagyis közismert ragadványnevén a „Szellem” és a „Főherceg” előadásához.
A három magas szinten jegyzett művész kamarazenei együttműködése hosszú időre nyúlik vissza, és igen gyümölcsöző: felvették már Schubert és Ravel zongorástrióit is – Beethoventől pedig Renaud Capucon a hegedűszonátákat, Gautier Capucon pedig a gordonkaszonátákat rögzítette egy igencsak emlékezetes albumon Frank Brailey társaságában. Így aztán hármójuk együttműködésében mondhatni az előző évek prológusa ez a triólemez a Beethoven születésének 250. évfordulójáról megemlékező esztendőben.
Nagyszerű albumokat hallottunk már e két zongoratrióból – kiváló zongoratriók előadásában, és ad hoc összeálló komolyzenei sztároktól is. Ám amikor az összeszokott trió-felállás helyett egy szólistákból alakult trió zenél, mindig kérdéses, hogy mennyire tudják egyénenként alárendelni személyiségüket a közös alkalomnak – vagy éppen ellenkezőleg: mennyiben törekszik előre szólista-énjük, és bontja meg az együttes zenélés harmóniáját?
Mindez nemcsak technikai fölény és rutin, de intelligencia kérdése is – és e három kiváló zenész sikeresen túlteszi magát ezen a kérdésen is. Mindhármukról elmondható hogy kamaramuzsikosokként is kiválóak, akár együtt – és akár más felállásokban is. Renaud és Gautier Capucon testvérekként valóban összeszokott muzsikusok, és Frank Brailey-vel való együttműködésük évek óta példás és gyümölcsöző.
Az itt hallott triókat is immáron tíz éve adják elő és csiszolják koncerteken hármasban – mellesleg hatalmas sikertől kísérve. A kritikák pedig ugyanazt emelik ki, amit ezen a CD-n is hallhatunk: hogy a nagyszerű zenei teljesítmény mellett milyen finom összhangban vannak a játékosok egymással, és hogy milyen intenzív odafigyeléssel erősítik egymás teljesítményét.
Valóban élményszerű az a kifinomultság, az a szinte franciás elegancia és az a letisztult játékmodor, ahogyan megszólal ez a két – Beethoven életművében is hangsúlyos – trió. A mester maga is játszotta ezeket, nemegyszer hozzá közelállók társaságában.
Az 1808-ban keletkezett Szellem-trió központi, lassú tételének misztikus hangzásáról kapta nevét – melyet Beethoven tanítványa: a később híressé vált komponista: Carl Czerny adott neki, mert az a Hamlet szellemjelenetére emlékeztette.
A Főherceg-trió viszont nagyon szép személyes momentum szerzője életében. Az először 1814-ben bemutatott remekművet Beethoven zongoratanítványának, pártfogójának és barátjának: Habsburg Rudolf főhercegnek komponálta és ajánlotta. A bemutatón viszont maga Beethoven ült a zongora mögött közeli barátaival.
Komlós József JR
