Hol a szaxofonra, hol pedig a zongorára felépülő veretes blues zenét hallhatunk a jazz keretein belül előadva, esetenként zörejeffektusokkal felturbózva: ez a Deep Ford zenei világa – a BMC Records megjelenésén valóban keresztutak találkoznak.
A Robin Fincker – tenorszaxofon, klarinét; Benoit Delbecq – zongora, basszus keyboard, dobgép; és a Sylvain Darrifourcq – dob, elektromos citera felállású trió instrumentális zenéje erőteljes egyéni világú zenélés, meglepő fordulatokkal és élénken vibráló játékossággal az építkező zene szövetében.
Az avantgárd és a klasszikus izgalmasan kiegészíti – kiteljesíti egymást ezeken a felvételeken, a Deep Ford zenéjében mindig újra és újra felbukkanó humor pedig valóban egyéni ízt ad hármójuk produkciójának. A trió mindhárom résztvevője a maga külön világával és indíttatásával építi fel és teszi sokrétűvé a közös muzsikálást.
Robin Finckert saját elmondása szerint Sonny Rollins és hard bopperei gyújtották lángra – és azért ment Londonba, hogy elmélyítse zenei készségeit; ám ott a legkülönbözőbb kreatív irányzatokkal találkozott: így például az improvizációs és az elektronikus jazzel. Benoit Delbecq, aki végtelen számú zenébe szerelmes, minden elképzelhetőt szintetizálva ritka finomságú zenei poétikát dolgozott ki, és váratlan közelítései közepette termékenyen, érzékenyen játszik az ellentmondásokkal. Kollégáihoz hasonlóan Sylvain Darrifourcq példaszerű művészi etikából indul ki, s bár többször is radikálisan irányt váltott, lelkesedése kiapadhatatlan.
(Komlós József JR)
