Hogyan főzték a reformkorban Jókai Mór kedvenc bablevesét? Miért lopták az evőeszközöket? Mit takart pontosan a pásztoróra? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaptak a Wojtyla Barátság Központ gondozottjai kedden Ács Imre mester pedagógus rendhagyó gasztro történeti óráján. (Fotók: Mátyus István)
A Széchenyi István Idegenforgalmi, Vendéglátó ipari Szakgimnázium és Szakközépiskola tanára előadásában arra is kitért, hogy a reformkorban nagyon különbözőek voltak az egyes társadalmi rétegek étkezési szokásai. A szegényebbeknek éppen jutott betevő falatra, míg a gazdagok sokszor pocsékoltak is. A lakodalmak, úri vacsorák a kivagyiságról, magamutogatásról szóltak, a végén sok mindent kidobtak. Küllemben is megmutatkozott a különbség: például a sanyarúbb sorsúak fából készült evőeszközzel étkeztek gránit tányérból, az arisztokraták inkább Herendi porcelánból arany-ezüst kanállal, villával, késsel.
A reformkori népi táplálkozást az egyszerűség, az ötletesség és a találékonyság jellemezte. A fő étkek között a leves, a kása és a kenyér szerepelt, mivel ezek kiadósak, táplálóak voltak. Húst csak alkalomadtán fogyasztottak.
Rendszerint naponta kétszer étkeztek,ünnepek idején háromszor. A pásztorok tarisznyában hordták magukkal az ebédet, ami kenyérből, szalonnából és hagymából állt. Ha több napot islegelőn töltöttek, akkor a feleség vagy a kedvesük vitt melegételt nekik. Az ebéd elfogyasztása után jöhetett a pásztoróra, amikor is a legény egy fa árnyékában vagy a bokor tövében az ellentétes nemek vonzódásánaktörvénye szerint „köszönetet mondott” a hölgynek.
Az ínségesekfőként ásott kútvizet ittak, ráadásul a kútra járása hölgyek körében társasági eseménynek számított: ott gyűjtötték be ugyanis a legfrissebb információkat, pletykákat. A férfiak közösségi élete elsősorban csárdákban, ivókban zajlott.
Az előadás második felében reformkori írók, költők és arisztokraták ételeit mutatta be Ács Imre.Jókai Mór közismerten szerette a hasát. Kedvenc ételei közé tartozott a töltött káposzta, palócleves, sült ruca vöröskáposztával, bableves körömmel. Innen ered a Jókai bableves, de ahogyanmanapság készítik, arra bizony rácsodálkozna a neves író, hiszen a hosszú évtizedek alatt más alapanyagok kerültek bele.
A reformkori arisztokrácia társasági élete a kávéházakban, mulatókban teljesedett ki. Bécs hatására Budapesten is elszaporodtak az ilyen vendéglátóhelyek.
Az evőeszközök látványos változáson estek át. Előszörfából készültek, majd jöttek az arany, ezüst, elefántcsontból készült változatok. Később az alpakka, az alumínium és a rozsdamentes acél. Sokszor történtek lopások, főként az aranyat, ezüstöt csenték el. Ezért divatba jött, hogy monogramot vésnek rájuk, ezzel igyekezve visszaszorítani a lopásokat.
Ács Imre reformkori evőeszközöket, edényeket, tálakat, tányérokat is bemutatott a wojtylásoknak,fényképek jóvoltából.
A program végén Farkas P. József, a Wojtyla Ház alapító-igazgatója egy Petőfi-verset olvasott fel.
