A BMC Records egyik izgalmas új megjelenésén – mely a „Muszorgszkij képek átvizsgálva” címet kapta – a komolyzene és a jazz eredeti felfogású, emlékezetesen szép találkozásának lehetünk fültanúi két kimagasló képességű jazz-zenész jóvoltából.
Kristjan Randalu és Dave Liebman duója nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a saját egyéni világukon átszűrve mutassák be a világ komolyzenei irodalmának egyik legismertebb és legkedveltebb remekművét.
Mogyeszt Muszorgszkij orosz zeneszerző 1874-ben írta egy építészeti-festészeti tárlat hatására, melyen a megelőző évben elhunyt barátja: Victor Hartmann festő és építész hátramaradt alkotásait mutatták be. Így született meg a Hartmann képeit érzékletesen lefestő zene, melyben Muszorgszkij arra invitál, hogy együtt sétáljunk vele végig az egykori jó barátja tiszteletére rendezett kiállítás képei között.
Az elmúlt évtizedek során számos jazz-átiratot hallhattunk már komolyzenei művekből is – tehát ez önmagában már elfogadott gyakorlat, hogy a műfajok egymásba érnek, sőt alkalmanként nagyon szépen egymáshoz is tudnak simulni. Az „Egy kiállítás képei” című sorozat esetében pedig mindez hatványozottan is igaz lehet.
Ez az abszolút repertoárdarab ugyanis eredetileg zongorára íródott – melyből aztán csak jóval később Ravel készítette el a nagyon népszerű zenekari átiratot -; így aztán a most megjelent zongora-szaxofon felállásban elkészített felvétel – bármilyen meglepő is ez – közelebb van az eredetihez, mint a pompás nagyzenekari letét.
Az átiratot zongorára és szopránszaxofonra a pianista: Kristjan
Randalu készítette el, aki 1978-ban született Észtországban, de családjával még
gyermekként Németországba költözött – ahol tanulmányait folytatta, melyeket a
londoni Royal Academy of Music, majd a Manhattan School of Music követett. Nemzedékének
egyik legellenállhatatlanabb zongoristája: egyaránt keresett szólista,
közreműködő, zeneszerző és hangszerelő. Számos német és észt zenei díja mellett
2018-ban az Év Jazz Zeneszerzője díjat is megkapta hazájában.
Játszópartnere David Liebman pedig a legrangosabb amerikai művészeti díj: az
NEA Jazz Master kitüntetettje, akinek karrierje közel öt évtizedet ölel át. Az
1970-es évek elejétől szaxofonosként és fuvolistaként Elvin Jones és Miles
Davis együtteseiben játszott, azóta pedig saját zenekarait vezeti. Több mint
ötszáz felvétel közreműködője, ebből közel kétszáznak volt vezetője, vagy
társvezetője. A jazzoktatás elismert előadója és számos mérföldkőnek tekintett
könyv szerzője.
Kettejük most kiadott szúk órányi együttműködése nagyon kifinomult és inspirálón szép zenélés: minden tekintetben méltó a közismert remekmű szelleméhez.
Komlós József JR
