A kivételes képességű cimbalomművész: Lukács Miklós triójának most megjelent BMC Records lemezén legújabb jazz-szerzeményeivel egy különös zenei világba invitálja a hallgatókat.
Zene az időtlen percek magányából: ez az újonnan kiadott Lukács Miklós Cimbiózis Trió lemez címe, a szándék pedig érezhetően megfogni a pillanatokban rejlő történetet. Ebbe aztán rengeteg hangulat, sok minden belefér: akár a lánccsörgésre vagy vízcsepegésre emlékeztető zenei effektektől a zene mélyén rejtőző filozofikus hatásokig.
Lukács Miklós zenei eszköztárában éppúgy helyet kap a cimbalom zenei kifejező határainak feszegetése – sőt a szélsőséges hanghatásokig történő kitágítása, mint ahogyan a kortárs zenei hangütés és tónus keveredése a népi zenéből vagy éppen a cigányzenéből jól ismert harmóniai fordulatokkal. Mindebben kipróbált, értő játszótársai az eredeti trió-felállásban a nagybőgős Orbán György és a dobos Baló István.
Lukács Miklós meghatározása szerint negyedik lemezük „kortárs-impresszionista” alkotásnak készült: és ez fedi is a valóságot – ahogyan a XX. századból itt maradt, sok esetben szeriális és atonális avantgárd zenei elemeket a pillanatnyi érzések hangfestésére használják. Igazából felesleges is lenne műfaji besorolásokat keresni egy ennyire ösztönszerű és indulati elemekből felépített zenei világra – inkább csak át kell adnia magát a hallgatónak az abban rejlő gondolatiságnak.
Komlós József JR
