Dimitríj Sosztakovics egyik főművét egy jól sikerült vadonatúj felvételen tette közzé a napokban a Parlaphone/Warner hanglemezkiadó.
A most új felvételen kiadott VIII. szimfónia Dimitríj Sosztakovics egyik leghatalmasabb, legerőteljesebb és ezzel együtt egyik legkomorabb műve – melyet maga szerzője is élete egyik legjelentősebb szerzeményeként könyvelt el. Már maga keletkezésének története is igen izgalmas, hiszen jól jellemzi azt a hullámvölgyet, melyet Sosztakovics életében újra meg újra be kellett, hogy járjon a sztálini Szovjetunió földi poklában.
A korábban formalizmussal megvádolt és megbélyegzett Sosztakovics váratlanul hatalmas sikert ért el 1941 végére elkészült, és 1942-ben bemutatott hetedik – ragadványnevén „Leningrád” szimfóniájával, mely azonnal a nácizmus elleni nagy honvédő háború szimbóluma lett hazájában és nyugaton egyaránt.
A siker, az elismerés kapukat nyitott ki előtte, így viszonylagosan nyugodt légkörben alkothatott több más neves szovjet komponista közelségében a háború közepén a Moszkvától százharminc kilométerre északnyugatra fekvő ideiglenes lakhelyén. Eredetileg tovább szeretette volna írni – amúgy soha be nem fejezett – operáját: a Gogol vígjátékából készülő Játékosokat, de nem haladt vele. Végül aztán az ötödik és a hetedik nyomdokain haladva egy új szimfónia írásába kezdett.
Így született meg 1943-ra VIII. szimfóniája, melyet barátja: a színpadi szerző és szakíró Iszak Davidovics Glikman Sosztakovics „legtragikusabb művének” nevezett. Noha maga a szerző ugyan próbálta bebiztosítani magát mindenféle körítéssel, hogy az új szimfónia az áldozatokat siratja, a Vörös Hadsereg első győzelmeit ünnepli és végül a boldog jövőbe néz – de mindez nyilván nem igaz: ez a szimfónia is egy újabb hatalmas és örök emlékmű lett Sosztakovicstól a háború és a szovjet terror áldozatainak. Máig kihallik belőle az a mindenhová beszüremlő szorongás és félelem, melyet a sarokba szorított komponista másokkal együtt érzett azokban a rémes időkben.
A propaganda ugyan látszólag elfogadta Sosztakovics érvelését, hogy Sztálingrád áldozatainak és hőseinek állít emléket, és a VIII. szimfónia ragadványneve így lett „Sztálingrád” – de a mű 1944-ben Prokofjev és más zeneszerzők bírálatai nyomán már süllyesztőbe került, Zsdanov ítéletére 1948-ban pedig hivatalosan is betiltották; nyolc évig nem is játszották.
Ezzel együtt, a későbbi korok kutatói arra jutottak, hogy az öttételes, bőven több mint egy órás gigantikus VIII. szimfónia Sosztakovics legsikerültebb darabjai közé tartozik. Mai füllel hallgatva egy olyan robusztus abszolút zene, mely látvány nélkül is nagyon mély érzelmi hatásokat képes kelteni.
A Warner világcég vadonatúj lemeze Sosztakovics második háborús szimfóniájából pedig egy több tekintetben is friss megjelenés: hiszen a koncertfelvétel tavaly decemberben készült a Tugan Sokhiev vezényelte Toulouse-i Városi Nemzeti Zenekarral (Orchestre National du Capitole de Toulouse).
A negyvenhárom esztendős orosz-oszét Tugan Sokhiev a nagy orosz karmesteriskola tehetséges letéteményese: a Sosztakoviccsal korábban közeli kapcsolatot ápoló Ilja Muszin tanítványa volt – akinél többek között Gergijev és Tyemirkanov is tanult. 2005-ben érkezett meg a Toulouse-i Városi Nemzeti Zenekarhoz – mint vendégkarmester, 2008-tól pedig ő lett a neves együttes zeneigazgatója.
Sokhievet az orosz repertoár kimagasló dirigenseként tartják számon világszerte: Chicagótól New Yorkon, Londonon, Amszterdamon vagy éppen Lipcsén át Moszkváig sokfelé nagy sikerrel vezényli Csajkovszkij, Prokofjev, Sztravinszkij, Rachmaninov, Muszorgszkij – és persze Sosztakovics műveit a helyi sztárzenekarok élén. Művészi érdemeit elismerték a Becsületrenddel, 2014-ben a francia kritikusok díjával, 2018-ban pedig Oroszországban „A Haza Szolgálatáért” érdemrenddel is.+
Tugan Sokhiev érkezével a korábban hagyományosan a francia repertoárjáról ismert Toulouse-i Városi Nemzeti Zenekar műsora is kibővült: többek között Sosztakovics szimfóniáival – melyek előadásaival az évek során komoly sikereket értek el. Dimitríj Sosztakovics VIII. szimfóniának általuk készített felvétele drámai hatású, színes és érzékletes előadás, melyben a dirigens mesterien bontja ki nagyzenekarával a műben rejlő drámaiságot és tragikumot. A koncertfelvétel hangulata igazán oroszos, és hangtechnikailag is kiváló.
Komlós József JR
