Július 9-ig van lehetőségük a felsőoktatásban továbbtanulást tervező diákoknak, hogy módosítsanak a megjelölt intézmények februárban beadott sorrendjén. Mi játszik szerepet a döntésben? Az intézmény megközelíthetősége, a karrierlehetőségek vagy közösségi élet?
Életre szóló barátságokat és a karrierépítést megalapozó tapasztalatokat egyaránt jelentenek az egyetemi évek, vélekedik a két végzős pécsiközgázos hallgató, akikkel az élményeikről és további terveikről is beszéltünk.
Hétéves korom óta tudom, hogy szállodaigazgató szeretnék lenni, bár képtelen lennék megmondani honnan jött az ötlet – árulja el Popa Luca, akinek így kézenfekvő választás volt a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán a turizmus-vendéglátás szak.
Mint évfolyamtársa, a gazdálkodás-menedzsment szakos Magyar Ágnes felidézi, a felvételire készülve nála sok minden szóba jött a vegyészettől a testnevelés-német szakos tanári képzésig, de végül a közgáz mellett döntött. – Az itt eltöltött három év nagyon tartalmas volt, sok mindent tanultam és új barátokat szereztem, és ezek a kapcsolatok a jövőben is ki fognak tartani – értékeli az alapképzés éveit az utolsó vizsgákon már túl levő lány. – A hotelek világa engem is érdekel, egyszer valahol utazva megláttam egy romos, de nagyon szép épületet és egyből arra gondoltam, valamikor majd nyithatnék ott egy szállodát. Megvan bennem az érdeklődés a menedzsment iránt, mesterszakon pedig a vezetés és szervezés irányban tervezek továbbtanulni.
Hamar kiderül, hogy további éveket is terveznek Pécsen tölteni, de érdemes felidézni, miért választották eredetileg ezt a várost.
– Mohácson lakom, gimibe is oda jártam és nem akartam onnan eltávolodni – magyarázza Ágnes. – Amikor kezdtem az egyetemet, még aktívan kézilabdáztam, és az edzésekre heti többször hazajártam. Emellett Budapestre nem szívesen mentem volna, kicsit tartottam tőle, hogy hiányozni fognak a megszokott körülmények. Nagyon örülök, hogy végül Pécset választottam, mert vannak barátaim, akik Pestre mentek tanulni és azt mondják, a szakjukon tanuló többiekkel vagy akár a csoporttársaikkal sincs semmi más kapcsolatuk, mint hogy együtt mennek be órákra. Mi meg sokat vagyunk együtt, közös programokat szervezünk a sulin kívül is.
Pécstől egy órányira, Vásárosbécen nőttem fel, de gimibe Székesfehérváron jártam, és egyetemre közelebb szerettem volna jönni – meséli Luca. – Pécset régóta ismerem és szeretem, az otthonossága, amit sokat emlegetnek, teljesen valós dolog. Számomra nagyon fontos volt, hogy szeressem azt a várost ahol tanulni fogok, és a jövőmet is el tudjam ott képzelni. Szeged volt még szimpatikus a hasonló hangulata miatt, míg Budapesten úgy éreztem, elvesznék benne. Pécsben pont az fogott meg, hogy élhető méretű.
– Az előzetes elképzeléseitekhez képest változott valami? Mennyire igazolódtak be a várakozásaitok?
– A gimnáziumban mindig azt mondták, hogy az egyetemen már nem lesz senki, aki fogja a kezünket, nekünk kell mindent megoldani – emlékezik vissza Magyar Ágnes. – Ehhez képest pozitív csalódás volt, hogy az első naptól kezdve rengeteg segítséget kaptunk. Ott volt például a tanulmányi osztályon egy kapcsolattartó, akihez bármivel fordulhattunk, aztán a mentorcsoportos foglalkozások, sőt csapatépítő programokat is szerveztek nekünk.
A személyes, családias viszony tűnt fel Lucának is. – Az én Budapesten tanuló ismerőseim azt mondják, hogy a tanárokkal is csak Neptun-kód alapján van kapcsolatuk, míg itt Pécsen sokkal kisebb a létszám, közelebbről ismerik egymást az emberek. A tanárok harmadévre már mindenkiről tudják, miben jó, hogyan prezentál és hasonlók, arra is odafigyelnek, ki hova készül gyakorlatra, mennyire illik majd ez a szemelyiségéhez és a terveihez.
– Mi a helyzet a gyakorlati tapasztalatszerzéssel? Mire számíthat, aki a PTE-re készül?
– Ez volt meglepetés számomra, hogy az egyetemen belül is milyen sok lehetőség van dolgozni – válaszolja Popa Luca. – Másodéves koromtól már dolgoztam a PTE Karrier Irodánál és nem hiszem, hogy egy budapesti egyetemen, ahol rengeteg hallgató van, ezt ilyen könnyen elérhettem volna. A szakmai gyakorlatomat pedig egy pécsi hotelben hamarosan kezdem is, bár a vírushelyzet miatt most persze felborultak a korábbi tervek és sokat kellett egyeztetni. Viszont az ügyintéző, aki a gyakorlati helyeinket adminisztrálja, folyamatosan tartotta velem a kapcsolatot. Többször hívott, hogy mi lesz velem, miben tud segíteni. Ez is egy olyan dolog, hogy ha nem harmincan lennénk a szakon, biztosan nem tudna ötször felhívni az ügyintéző, hogy minden rendben van-e a dolgaimmal.
– Én szeptember óta dolgozom Pécsen az IT Servicesnél, erre a munkalehetőségre az egyik tanárom hívta fel a figyelmünket – számol be Ági. – A programon direkt közgázos és informatikus hallgatókat keresnek, szóval aki szeretne dolgozni, elérhetőek számára a lehetőségek. A gyakorlatomat is ennél a cégnél csinálom, egyelőre home officeból. Ők is – ahogy a kar is – rugalmasan kezelik a helyzetet, például kitolták a gyakorlat befejezésének a határidejét, hogy aki nem tudja most elkezdeni, annak is legyen ideje teljesíteni.
– Akkor kisebb igazításokkal, de változatlan tervekkel mentek tovább?
– Mesterképzésre készülök, ezzel egy kis időt is akarok adni magamnak, hogy kitaláljam, mibe kezdjek – árulja el Ági. – Gondolkodtam már saját vállalkozáson is, de mindenképpen valami pörgősebb feladatot szeretnék, ezért valami projektalapú munka lehet majd a jövőm. Luca is kitart a tervei mellett, és egy Erasmus-évet is be szeretne csúsztatni a mesterképzés elé, időközben még szakmai tapasztalatot gyűjtve. – Nagyon jó lehetőségek vannak külföldön tanulni, nekem Valencia az álmom, bízom benne, hogy összejön. Utána pedig jöhet a mesterképzés Pécsen,
