Sallói István korábbi válogatott labdarúgótól, az Újpest FC egykori ügyvezetőjétől, a Zalaegerszeg jelenlegi sportigazgatójától már megszokhattuk, hogy nem fél sarkos véleményt megfogalmazni. Fia jelenleg az MLS-ben, vagyis az amerikai profi ligában a Kansas City meghatározó játékosa. A 24 éves Dániel egyre komolyabb sikereit az édesapa szerint egyértelműen az UTE-nak köszönheti.
Miért éppen az UTE-ban indult a fia, Sallói Dániel pályafutása?
2004-ben kerültem Újpestre, amikor a felnőtt csapat mellé hívtak ügyvezetőnek. Ezek után logikus, hogy Dani az UTE-ban kezdett focizni. Így indult a karrierje, ő ízig-vérig újpesti nevelés. A klubnak köszönhető, hogy sikeres profi játékos lett belőle külföldön, pedig a kornak megfelelően akkor még áldatlan állapotok uralkodtak a labdarúgásban, a létesítményhelyzet például a maihoz képest elképesztően gyenge volt.
Milyen volt akkor az együttműködés az utánpótlás, és a profi csapatot működtető gazdasági társaság között?
Anyagi szempontból akkor rengeteg volt a gond. A magyar futball sportfinanszírozása lehetetlen helyzetben vergődött, nehéz időszak volt mindannyiunk számára. Az Újpest FC-t működtető cég sem állt úgy, hogy zökkenőmentesen biztosíthassa a szükséges forrást, pedig az akkori megállapodás szerint havi két millió forinttal kellett volna hozzájárulnunk az UTE utánpótlás labdarúgó szakosztályának működtetéséhez. Elég komoly súrlódások voltak akkor az Újpest FC és az anyaegyesületnél dolgozó edzők között, mert csúsztak a fizetések, volt időszak, amikor közel egy évvel tartoztunk az UTE-nak. Láttam, hogy a klubvezetés Őze Istvánnal az élen éveken át gigászi küzdelmet folytatott, hogy külső források bevonásával egyáltalán működőképes maradjon a klub utánpótlása.
A saját nevelésű játékosok ennek ellenére sorra kerültek fel a nagycsapathoz…..
Igen, az anyagi nehézségek és viták ellenére a szakmai együttműködés zökkenőmentes volt. Sok jó játékost vittünk fel a felnőttbe, például Sándor Györgyöt, Feczesin Róbertet, Vaskó Tamást, aztán később jött Simon Krisztián, Lázár Bence, Litauszki Róbert, és Barczi Dávid. Ráadásul közben sikerült eladnunk többek között Stieber Zoltán, és Szalai Ádámot is, akik nagyszerű karriert futottak be külföldön. Az utánpótlásban a nagy változás akkor kezdődött, amikor a Várszegi Gábor fémjelezte MTK akadémiai modelljét 2007-ben másik négy helyen is átvették. Akkor indult a Honvéd, az Illés, a Puskás, valamint az ETO akadémiája, ez az öt akadémia pedig a komoly állami források és a magántőke bevonásával, toronymagasan kiemelkedett pénzügyileg az addigi rendszerből. A fiatal játékos megtartása így minden más klubnál nehézkessé vált, mert ezek az akadémiák az ország minden szegletéből elvitték a legtehetségesebb 14-15 éves gyerekeket. Akkor sok ügyes fiatal távozott az UTE-ból is.
Az Ön fia mégis maradt a csapatnál, nem keresték meg más klubok?
Dehogynem, megkereste őt is a Honvéd, amihez nagyon nehéz volt viszonyulnom sportvezetőként és apaként is. Valahogy a legtöbb szülőben az a kép él még ma is, pláne abban az időben, hogy a gyerekből csak akkor lesz profi futballista, ha valamelyik kiemelt akadémiához igazol. Sok előnye van az ilyen akadémiáknak, de sehol nincs garancia az áttörésre. A mai napig azt mondom a szülőknek, hogy ne váltsák aprópénzre a gyerekük tehetségét, olyan helyen kell játszani, ahol a klub és a játékos a karriertervezésben közös nevezőre jut. Nekem helyzetemből adódóan kicsit nagyobb rálátásom volt, nem rövidtávon gondolkodtam, hanem a fiam egész pályafutását próbáltam szem előtt tartani. Két szempont vezérelt: egyrészt, hogy sok játéklehetőséget kapjon, mert a gyerekeknél a legfontosabb a mérkőzés, másrészt, hogy ha eljön az idő, szabadon dönthesse el, hogy hol látja a legnagyobb esélyt a felnőtt futballba való átlépésre.
És ezek a szempontok csak az UTE-nál tudtak érvényesülni?
A Honvéd akadémiájára akkor nagyon sok gyerek került egyszerre, nem tudtak elég játékpercet biztosítani senkinek, míg a fiam az UTE-ban folyamatosan pályán volt. Aztán később, amikor először cserediákként kiment Kansasba, leültem Őze Istvánnal, valamint az utánpótlás akkori vezetőjével, Trakperger Árpáddal, és megállapodtunk abban, hogy Dani szabadon eligazolhat, ha a felnőtt csapatnál szerződést kínálnak neki. Sallói Dániel ma azért játszhat az amerikai profi ligában, mert az UTE minden nevelési költségtérítésről lemondott, amikor végül ajánlatot tett a Kansas City, így gyakorlatilag ingyen elvihették. Ilyen lehetőséget szerintem ma Magyarországon csak az UTE biztosít, ez az egyetlen akadémia, amelyik nem elsősorban gazdasági oldalról közelíti meg az utánpótlásnevelést, hanem valóban a gyerekek érdekeit nézi.
Ez nagyon szép, csak így bevételtől esik el….
Ez azért nem teljesen így van. Igaz, hogy a klub rövidtávon veszített, amikor a fiam a Kansasba szerződött, hosszútávon mégis nyert, mert közben bevezették az úgynevezett produktivitási támogatást, amelynek lényege, hogy a profi futballban pályára lépő labdarúgók játékpercei után a nevelőegyesületük meghatározott összeget kap. A szorzó annál magasabb, minél nívósabb bajnokságban szerepel a játékos. Dani így minden szezonban minden játékperccel komoly pénzt gyűjt az UTE-nak, ezen felült az egyesület akkor is támogatáshoz juthat, ha egyszer a fiam felnőtt válogatott lesz.
Mennyire maradt meg a kapcsolata az UTE-val?
Teljesen soha nem szakadtam el a klubtól, mert sok barátom dolgozik itt edzőként és vezetőként is. A szakmai kapcsolatnak köszönhetően ősszel két gyereket levittünk próbajátékra Zalaegerszegre, ebben is partner volt az UTE, pedig közben meccseik lettek volna a saját csapatukban. A srácoknak már az is élmény volt, hogy NB I-es csapatnál edzhettek, mi pedig közben megismerkedhettünk velük. Idén nyáron profi szerződést is ajánlottunk az Akadémia neveltjének, a fiatal Bedő Rolandnak. A ZTE ezzel az együttműködéssel jól jár, de hosszútávon ideálisabb lenne, ha az Újpest FC felnőtt csapata is válogatna az itteni tehetségek közül, mert tudom mit jelent a kis UTE-s palántáknak az Újpest és a Szusza Ferenc Stadion. Visszajárva egyébként, csak ámulok, és tátom a számat, mert a legnagyobb dolog, ami itt végbement, az a létesítményfejlesztés. Erre sokan legyintenek, hogy a TAO-forrásokból könnyű építkezni, de abból csak az infrastruktúra fejlesztések 70 százaléka finanszírozható. Le a kalappal az UTE vezetése előtt, hogy a beruházásokhoz az önrészt biztosítani tudta. Dani 2014-ben igazolt először a Kansashez, ők akkoriban még gazos-saras pályákon készültek, meg a Megyeri úti leharcolt műfüvön, most pedig Budapest legjobb edzőközpontjába járhatnak az Akadémián nevelkedő srácok.
Ha már az újpesti felnőtt csapatot is említi, Roderick Douchatelet tett olyan kijelentést, hogy az UTE és az Újpest FC néhány éve létrejött utánpótlásának szorosabban együtt kellene működnie, ezek szerint egyetért ezzel?
Nézze, nem tudok, és nem is akarok igazságot tenni a vitában, de a kerületnek, a lila-fehér érzelmű szülőknek és gyerekeknek, az lenne az érdekük, hogy újra csak egy utánpótlás legyen Újpesten, mert így szétforgácsolódnak az erők. Az elmúlt 20 évben az UTE jelentette az állandóságot, felelősségteljesen működtette a labdarúgó utánpótlást, míg a profi csapat körül rengeteg változás, bizonytalanság és egyéb problémák merültek fel. Az eredmények, valamint a szenzációs létesítményhelyzet, és a tradíciók miatt a képzést egyértelműen az anyaegyesület köré kellene szervezni.
#HAJRÁLILÁK
