Kezdőlap Zenei élet Apróhirdetésben találtak egymásra és máris nyertek

Apróhirdetésben találtak egymásra és máris nyertek

Alig egy éve, egy zenei szakmai fórumon talált egymásra a Latencyt alkotó Tomi és Andi, de máris megnyerték a Petőfi Rádió „Saját zenéd” versenyét. A zseniálisan friss formáció vadonatúj szerzeménnyel rázza fel a szerda délelőttöt, egy óriási löketet adva a hosszú hétvégének.

Líra és trap, egy cseppnyi poppal kiegészítve, így lehetne a legjobban összefoglalni a duó legújabb szerzeményét. Az „Angyal”-ban mindenki magára ismerhet, hiszen a szerzőpáros a plátói szerelem szívfacsaró kérdéseit feszegeti.

 „Mindenki életében akadnak elérhetetlen „angyalok”, akiket meg szeretne ismerni, de belső vívódásai nem teszik lehetővé. Egyrészt úgy érzi, jobb, ha nem köti le őket, hadd szárnyaljanak, másrészt megfogalmazódik benne az a gondolat is, hogy együtt talán még többre lennének képesek”- mesélte Andi.

 A klipben is ezt az elérhetetlenséget próbálták meg filmre vinni az alkotók, a helyszínválasztás tudatos volt, ahogy a női alakok sokszínűsége is.

„Az angyalok személyében többfajta karaktert igyekeztünk megmutatni, hiszen az angyal bárki lehet. A templom mint helyszín, egyértelmű volt, hiszen szemünket becsukva egy ilyen helyszínt képzeltünk el a dalhoz, a tető pedig jelképesen egy olyan hely, ahol még közelebb lehetünk ezekhez az égi lényekhez”- tette hozzá Tomi.

Az „Angyal” a zenekar harmadik szárnypróbálgatása, a vadiúj formáció pedig kétségkívül még hallatni fogja a hangját. Andi fenomenális vokálja és Tomi füstös hangja remekül egészíti ki egymást, de még ezt is tudják überelni, hiszen a klasszikus hangszerek sem állnak távol tőlük.  

„Zeneileg a pop és a trap stílus van a legnagyobb hatással ránk, de szeretjük felhasználni minden tudásunkat, így csellót is belecsempészve egyes dalokba, hiszen Andi gyerekkora óta csellózik.

Dalaink üzenetét a saját tapasztalataink és érzéseink táplálják, azok a dolgok, amik minket éppen akkor foglalkoztatnak. Szeretnénk, ha a zenén keresztül ugyanazt átélhetnék az emberek, mint amit mi érzünk ezek megírásakor és előadásakor”