Johann Sebastian Bach egyik legfontosabb billentyűs sorozatát: a Goldberg variációkat vette fel a világhírű zongoraművész: Lang Lang legújabb albumára. A Deutsche Grammophon új megjelenése a dupla CD-s változat mellett 4 CD-s formátumban és dupla 33-as vinyl lemezen is megjelenik.
Alapvetően kivételesen felfokozott érdeklődést kelt, ha egy nagy művész és egy nagy zeneszerző fontos műve egy lemezfelvételen találkozik. A hangfelvétel ugyanis maradandó: nem száll el, mint egy koncert hangulata; többször elővehető és meghallgatható. Az előadóművész is több fázisban rögzíti általában – sőt sokszor tovább is érleli az életében lehet hogy csak egyszer adódó lemezfelvételt az adott műből.
Lang Lang, a világhírű kínai koncertzongorista több mint húsz esztendőn keresztül készült rá, hogy felvegye lemezre Johann Sebastian Bach egyik legkiemelkedőbb alkotását: a billentyűsök számára pedig még hangsúlyosabb Goldberg variációkat. Már tizenhét éves kora óta ismerkedett a harminckét részes sorozat rejtelmeivel; később pedig Christoph Eschenbach – majd Gustav Leonhardt és Andreas Staier is segített neki kielemezni az egyes tételeket, és persze a műben rejlő szellemiséget.
De sosem akart korhű felvételt vagy előadást létrehozni: őt a zeneszerzői mögöttes tartalom érdekelte. Akármennyire is bevallottan mindig nagyon kötődött a Goldberg variációkhoz, időről-időre újra visszatért hozzá – sőt még Bach élethelyszíneire: Arnstadtba is ellátogatott; de felvételt bevallottan nem szeretett volna addig készíteni, amíg be nem érik a mű benne.
Hát így esett, hogy Lang Lang húsz önálló album után, harmincnyolc esztendősen vette fel (először) a Goldberg variációkat, és ezt az érdeklődéssel várt lemezt vehetjük most a kezünkbe a Deutsche Grammophon újdonságaként dupla CD-n vagy vinylen.
LONG Lang – viccelődhetnék végighallgatva a majdnem 92 perces felvételt – hiszen megeshet, hogy nem is lehet olyan hosszú felvételt találni a Goldberg variációk népes diszkográiájában, mint Lang Lang most megjelent anyaga. Lassú tempók uralják a két lemezt – de hát fentebb már utaltam rá, hogy a zongorista nem autentikus felvételre készült, hanem hallhatóan a mű általa felismert összefüggéseit és mélyebb rétegeit szerette volna felrakni.
Így aztán érdekes felfogásban zongorázta fel Lang Lang a sorozatot, szinte újraértelmezve egyes tételeket, melyek néha úgy szólnak, mint egy XIX. századi noktürn, máskor meg mint Mozart átírt rokokója. Igen, összességében is inkább romantikus érzetet kelt az előadás, a kínai sztárpianista túlozva: az affektálás, az érzelgősség és a csillogás hármas bűvkörében adja elő. Itt minden technikás és szép, de néha túlgondolnak és soknak tűnik.
Egy médiasztár lemeze ez kétségtelen, de azért ne vegyük el az esélyt senkitől se, hogy szerethesse. Magam is szívesen alámerültem benne, még ha nem is fedi az én Bachról alkotott képemet; azért odateszem a többi Goldbergem mellé, és néha elő is veszem majd – mint egy radikálisan másfajta, de azért egyénien szép megközelítést.
Komlós József JR
