A világhírű mezzoszoprán: Elīna Garanča Robert Schumann: Asszonyszerelem, asszonysors című dalciklusát és Johannes Brahms tizenhárom dalát énekelte fel Malcolm Martineau zongorakíséretével a Deutsche Grammophon új megjelenésére.
Bármilyen meglepő is, de annyi sikeres operai alakítás és lemez után ez az album a világhírű lett mezzoszoprán legelső dalalbuma. Ehhez a debütáláshoz pedig két vérbeli romantikus szerzőt választott ki Elīna Garanča: Schumannt és Brahmsot. Mégpedig Schumanntól a dalirodalom egyik legfontosabb és leghíresebb sorozatát: az „Asszonyszerelem és asszonysors” címmel magyarított „Frauenliebe und Leben” ciklust.
Ez a híres Schumann sorozat szinte magától értetődően az új album középpontja, e műsor köré fel Elīna Garanča és régi, bevált zongorakísérője: a skót Malcolm Martineau közös produkciója. Kettejük együttműködése az egész lemez során egészen fenomenális: Martineau érzékeny és ötletekkel teli zongorázása és Garanča szépen formált, nagy érzelmi mélységeket feltáró dalértelmezései megrendítően mutatják be egy nő életét a lány szerelmétől az élet megpróbáltatásain keresztül.
Elīna Garanča lenyűgöző szépséggel ragadja meg a ciklus hangulatát és lényegét; és elragadó az a finom érzékenység, mellyel kibontja e dalokat. Minden asszonyi tudása és tapasztalata, öröme és szomorúsága ott van a dalok mögött. Vannak nagy operaénekesnők, akik amikor dalt kezdenek énekelni karrierjük során, nem érzik át a műfaj intimitását és leüvöltik a hallgató fejét, mert azt hiszik, hogy még mindig az operaszínpadon állnak. Elīna Garanča nem ilyen előadó: noha erős hangja és karaktere Wagner és verismo szerepekben is sikert hozott neki, intelligenciával rendeli alá magát a szerzőnek, nem akarja azt nagyszerű adottságaival és technikás szopránjával maga alá gyűrni. Ettől lesz megható és közeli az ő interpretációja.
Schumann mellett pedig tizenhárom dalt hallunk Brahmstól magától értetődő párosítással. Köztudott, hogy Schumann és Brahms milyen közeli barátok voltak, de ezen a lemezen dalaikon keresztül mutatja meg a világhírű mezzoszoprán, hogy mennyire eltérő karakterek ők ketten. Schumannt az érzékenyebb, nőiesen finom sorozatával – Brahmsot pedig a hol lírikusabb, hol pedig robosztusabb nagy romantikába hajló dalaival reprezentálja: Liebestreu; Heimweh II; Mädchenlied; Liebe und Frühling II; O kühler Wald; Verzagen; Sapphische Ode; O liebliche Wangen; Geheimnis; Wir wandelten; Alte Liebe; Die Mainacht; Von ewiger Liebe.
Elīna Garanča és Malcolm Martineau „Frauenliebe und Leben” ciklusa az egyik legkiemelkedőbb melyet eddig hallottam – és utána a Brahms dalok úgy hatnak, mint hatásos ráadásdarabok egy nagyszerű lemezhez.
Komlós József JR
