Néhány kérdés és válasz, avagy beszélgetés Erikával aki receptkönyvet készített, hogy mások életét is megkönnyítse!
Vargáné Bende Erika vagyok. Glutén, tej, fruktóz, tojás és hisztaminérzékeny.
Sok-sok évvel ezelőtt kezdődött a kálváriám, rengeteg orvosnál, dietetikusnál jártam, sajnos nem túl sok sikerrel. 2017-ben azt gondoltam, ha másképp nem megy, megpróbálom meggyógyítani saját magam. Rengeteg tanulás, képzés, próbálkozás következett. 2018-ban csak úgy kedvtelésből csináltam egy fb csoportot, ahová időnként feltettem az ételeket, melyeket főztem magamnak. Tehát így kezdődött.
Miért döntöttél úgy, hogy könyvírásba kezdesz?
Mindig is volt bennem valami hajlam, késztetés az írásra. Fiatalabb koromban naplót írtam, ebbe jegyeztem le azokat a dolgokat, amik akkor fontosnak tűntek. A gondolataimat, bánatom, örömöm stb.
A szakácskönyvhöz egyáltalán nem volt kedvem. Sokáig hárítottam az ez irányú biztatásokat. Azt gondoltam, hogy annyi, de annyi szakácskönyv van ma a piacon, teljesen felesleges egy újabbat írni. Aztán egyre többen kérték, hogy gyűjtsem össze a receptjeimet, mert sokaknak segítség lehetne. Pont egy éve, januárban adtam be a derekam és mondtam azt, hogy OK, legyen. Átbeszéltük a lányommal, tervet készítettünk, és amikor márciusban kitört a pandémia, és otthon kellett maradni, időnk is lett rá.
Nagyon speciális diétába kezdtél. Nagyon nehéz ennyi mindenre odafigyelni?
A kezdet nagyon nehéz volt. Amikor 2017-ben az orvos kezembe adta a diagnózisom és ezzel együtt egy pici cetlit, rajta azokkal az élelmiszerekkel, amiket ehetek, bevallom kétségbe esetem. A jegyzeten néhány étel szerepelt csupán, és akkor még el sem tudtam képzelni, hogy ezentúl hogyan fogok így étkezni.
A glutént és a tejet értettem, de fogalmam sem volt miben van fruktóz, és a hisztaminról addig semmit sem tudtam. Teljesen beleástam magam a táplálkozásba. Rengeteget olvastam, képzésekre jártam, haladó szemléletű, nyitott gondolkozású szakemberekkel egyeztettem, tőlük tanultam. Egyre jobban belejöttem a főzésbe. Én, aki addig kimondottan utáltam az efféle tevékenységeket. Bevallom mindig teherként éltem meg, főleg hétköznap, munka után. Vagyis nem is a főzést utáltam, hanem a hozzá tartozó járulékos dolgokat. Először is azt, hogy ki kell találni, aztán ott a beszerzés, sorban állás, cipekedés, előkészületek, és a végén a rom eltakarítása is. Mivel azonban a saját étrendem odafigyelést igényelt úgy döntöttem nem nyafogok, inkább megpróbálom örömmel élni az életem. Szépen, lassan, lépésről-lépésre haladtam, és annyira megszerettem, hogy ma már örömmel ötletelek. Ha meglátok egy szép zöldséget a piacon, már pörögnek is a gondolataim, hogymilyen finomságot készíthetek belőle. Megtanultam a táplálkozással kapcsolatban mindent, amit csak egy laikus megtanulhat.
Mit volt a legnehezebb elhagyni? Van, hogy elcsábulsz azért?
A legnehezebb számomra a gyümölcs elhagyása volt, hiszen világ életemben imádtam mindenféle gyümölcsöt. Az első két évben szinte semmilyen gyümölcsöt nem ehettem. Szemellenzővel mentem a piacon, főleg nyáron, amikor rengeteg volt a gyümölcs. Nem is mertem rájuk nézni, mert szó szerint sírva fakadtam. Aztán két év elteltével elkezdtem próbálgatni a ribizlit, áfonyát, szedret, málnát. Hála Istennek nem volt bajom tőlük, így a mai napig ezek a gyümölcsök adják meg az örömöt a minden napjaimban. Mivel ezek szezonális gyümölcsök, ezért nyáron bevásárolok belőlük, és kis adagokban a fagyasztóban tartom. Egészen a következő szezonig kitartanak.
Soha nem szoktam elcsábulni, ezen a téren nagyon tudatos vagyok. Tudom, hogy nem éri meg egy pár percnyi élvezet azt, hogy utána hetekig kínlódjak. Ha nem szabad, akkor nem eszem. Szerintem ezt csak így lehet csinálni. A fegyelmezettségemnek köszönhetően soha nem voltak visszaesések az emésztőrendszeri problémáimnál. Szépen gyógyultam, és most már 4-5 év után néha belefér egy negyed alma, egy-egy falat más gyümölcs is.
A könyvben szereplő receptjeid kiknek jók? Kiknek ajánlanád őket?
Én azt gondolom, hogy mindenkinek jók lehetnek a receptjeim, hiszen többségében zöldségből készülnek az ételeim, cukor nélkül. És azt azért mindannyian tudjuk, hogy a zöldség az egyik legegészségesebb alapanyagok egyike. Alkalmanként mindenkinek egészségére válhat egy-egy zöldségből készült sütike, esetleg egy főétel. Hasznos lehet vegánoknak is, abban az esetben, ha nem hisztaminérzékenyek. A hisztamin miatt ugyanis tiltólistán vannak a hüvelyesek és a magvak is, ezért egy vegán nem tudná komplettálni megfelelően az aminosavakat. De egyébként mindenkit arra bíztatok, hogy legyen kreatív, merje tovább gondolni a receptjeimet, hiszen ezek az én fantáziámat tükrözik. Inspirációnak szántam, azt szeretném megmutatni, hogy egy kis kreativitással, akarattal és odafigyeléssel ételérzékenyen sem kell lemondani a finomságokról.
Milyen főző tudással felvértezve érdemes nekiállni a receptkönyv végigfőzésének?
Szerintem nagyon egyszerűek a receptjeim, teljesen kezdőknek is szívesen ajánlanám.
Mi volt a legnehezebb a könyv készítésében? Melyik részét élvezted a legjobban?
A könyvet a lányommal együtt készítettük. Ő egyébként molekuláris sejtbiológus, de remek érzéke van a számítógéphez, kiválóan rajzol, és nagyon jó szeme van a kreatív, szép dolgokhoz. A tervezés, az ételek kitalálása, és a főzés az én feladatom volt, a fényképeket is én készítettem. Az összes többi utómunkát a lányom csinálta. Ő válogatta ki a képek közül, hogy melyik milyen, ő tervezte és kivitelezte a könyv szövegének stílusát, színét, szerkesztését.
Talán az ételek fényképezését élveztem a legjobban. Imádom ugyanis az ételeket díszíteni. Igaz nem vagyok profi fotós, de szeretem megkomponálni azt, amit utána jóízűen megeszek.
Az étel szépsége az ember képzeletének, ízlésének megnyilvánulása szerintem. Kedvelem az apró részleteket, hiszem, hogy a néhány apró trükkel tálalt ételnek már a látványától is jól lehet lakni. Egy pici kreativitás és máris ínycsiklandozóvá varázsolhatunk egy cukkinit, édesburgonyát, de még a fehérrépát is.
Tervezel még további köteteket?
Még nem gondolkodtam ezen. Az elmúlt 4-5 évben több száz receptet összegyűjtöttem és ebből csak 50 került a könyvemben, tehát lenne még egy csomó anyagom. Rengeteg ötletem van még, talán nem is könyvben gondolkodnék inkább, hanem egy holisztikusan gondolkodó orvossal, dietetikussal szívesen dolgoznék együtt. Megtervezni, kitalálni, kipróbálni az ételeket, és így egy kis füzetkébe szépen összefűzve odaadni az ételérzékeny pácienseknek.
Ha kedvet kaptatok Erika receptjeit kipróbálni, ezeken a linkeken tudjátok keresni:
https://www.facebook.com/ercsi.receptjei/?view_public_for=1979025695744479
