A neves amerikai zongoraművész: Nicholas Angelich legújabb Erato/Warner albumával messzire kalandozik a sztár koncertzongoristák megszokott repertoárjától – és egy igazán különleges XX. századi programmal nyűgözi le hallgatóit.
Április 23-án lesz pontosan 130 éve, hogy Szergej Prokofjev megszületett és Nicholas Angelich új lemezével bevallottan a virtuóz zongorista Prokofjevre emlékezik – kinek személyisége a zeneszerzőé mellett jelentősen elhalványul a mai zenehallgató számára. Ebben persze nincs is semmi meglepő, hiszen Prokofjev a XX. század egyik legjelentősebb zeneszerzője volt – aki amellett, hogy egy beskatulyázhatatlan zenei forradalmár volt, mégis csak a zenei neo-klasszicizmus egyik megteremtőkként vonult be a köztudatba.
S ilyen minőségében – számos kísérletező kedvű és talán önjelölt kortársával ellentételesen – olyan máig népszerű zeneműveket és dallamokat írt, melyek művészetét elérhetővé teszik a nagyközönség számára is. Ennek fényében érthető, hogy a korát elbűvölő virtuóz pianista képe kevésbé erőteljes az esetében, és koncentráltabb vagy személyesebb zongoradarabjai népszerűsége sem vetekszik zenekari darabjaiéval.
Pedig szólózongorás darabjai is Prokofjev életművének meghatározó és tipikus darabjai közé tartoznak – és más műveihez hasonlatosan egyszerre építkeznek a szülőföld dalaiból és a modern nyugati hatásokból.
Angelich ebből a megfontolásból szánta új albumát három Prokofjev darabnak, melyek közül a több mint félórás hatalmas VIII. zongoraszonáta nyitja lemezt. Ez az 1944-ben megírt és annak idején Emil Gililsz által bemutatott három tételes darab a „háborús szonáták triójának” harmadik darabja – rengeteg hatásból és hangulatból építkezik. „Lírai” szonátának is szokták nevezni, mert a másik két párdarabjánál kevésbé komor, és sötét tónusú.
Egészen más világot képvisel a fiatalkori: 1915 és 1917 között komponált, absztrakt zeni világú Visions Fugitives. Ez az egy percnél rövidebb, vagy egy és két perc közötti – húsz tételből álló sorozat Prokofjev életművében hasonló szerepet foglal el, mint Chopinnál a Noktürnök. A miniatűrök még az ugyancsak háborús – de még szabadabb szellemű Oroszországban születtek; a „10 zongoradarab a Rómeó és Júlia nyomán” viszont már Prokofjev híres balettje nyomán íródott 1937-ben – ebből a sorozatból Angelich négyet vett fel.
A lemezen szereplő darabok – noha a múlt század egyik legjelentősebb alkotójának életművéből valók, mégse tartoznak a gyakran játszott és felvett zongorista-alaprepertoárba. Technikai és értelmezési nehézségeik bizonyára sok művészt távol tartanak – Nicholas Angelich viszont egy izgalmas lemezt készített a Prokofjev zongoradarabokból. Letisztult, intelligens és széles dinamikai tartományon mozogva szemlélteti Prokofjev érzelmi világát a könnyed humortól az irónián vagy a a leíró lírán át a melankóliáig és a komor, nehéz gondolatokig. Mint ahogyan azt Angelich-től megszokhattuk: mindvégig szuggesztív, de leheletfinom, túlzásoktól tartózkodó, kifinomult zongorázással a legmagasabb szinten.
Komlós József JR
