Jean Rondeau legújabb albumán ritkán hallható csembalóműveket játszik a XVI. és XVII. század ismert szerzőitől és a kor kismestereitől.
Így megy ez korunkban: a legkomolyabban vehető komolyzenei előadók is igyekeznek popsztárokra hajazni – ha másképpen nem, hát külsőségeikben. Jean Rondeau is pont ez a kategória: felborzolt haj, meg akár rock-előadóknak is kitehető lemezborító.
Ez persze mindössze marketing – hiszen a francia csembalóművész esetében egy valóban kimagasló képességű zenészről: korunk egyik kiemelkedő és nagyon is felkészült korhű előadójáról – és egyben egy széles látókörű kutatóról beszélhetünk. Erre remek példát szolgáltat hatodik Erato/Warner lemeze, mely nem mellesleg pontosan harmincadik születésnapjára jelent meg.
Melancholy Grace: ezt a címet adta Jean Rondeau legújabb albumának – melyen a reneszánsz, a manierizmus és a kora barokk korának alkotásai sorakoznak egymás után: valóban, mint évszázadokon át zengő harangok hangjai.
Ennek szellemében John Bull, Orlando Gibbons, Antonio Valente, és Heinrich Schedemann – a XVI. század utolsó harmadát és a századfordulót reprezentáló darabjait egy 1527-es eredeti nápolyi virginálon; míg a XVII. századi mesterek: – Girolamo Frescobaldi, Laurencinius de Roma, Luigi Rossi, Gregoroa Strozzi, Jan Pieterszoon Sweelinck, Giovanni Picchi, Luzzasco Luttaschi, és Bernardo Storace darabjait pedig egy olasz csembaló másolatán mutatja be.
Jean Rondeau hangszerválasztása és műsorválasztása egyaránt átgondolt és izgalmas ezen a líraian felemelő, költőiséggel megtöltött albumon. A toccaták, fantáziák, pavánok, passacaliák, ricercarok, galliardok és lachrimaék valóban melankolikusan felemelő sorát csak ritkán és az egyhangúság elkerülése okán töri meg táncos darabokkal.
Jean Rondeau játéka végig elmélyült, szinte filozofikus és transzcendens: a Melancholy Grace nagyszerű felfedezéseket és nosztalgikus tükröt tart a hallgató elé.
Komlós József JR
