„A bajai háromszög felszabadulásával Szabadka város határából is
tekintélyes rész visszakerült magyar uralom alá. Tompa, a két Kelebia,
Csikéria s más tanyaközpontok kerültek vissza.” – Így számolt be
- augusztusában röviden a kiskunhalasi média arról, hogy a szerb
megszálló erők elhagyták Baranya mellett a Felső-Bácskához tartozó
területeket. Ennek előzményeiről, az ezt követő eseményekről tartott
előadást augusztus 23-án Végső István történész a Kelebiai
Könyvtárban.
A kutató elmondta, hogy Kelebiát már a középkori okleveleink is
emlegették. A török kori adóösszeírásokban is fel-felbukkant, de már
csak pusztaként. Szabadka része lett, a délvidéki város
„virágoskertjének” is hívták szőlészete és gyümölcsösei miatt.
1918 novemberétől a déli demarkációs vonal miatt szerb megszállás
alá került. Innen csupán 1921. augusztus 20-án szabadult fel, tért
vissza a magyar közigazgatás alá. Hosszadalmas és gyötrelmes
pénztelen időszakokban is fejlődött a községgé szervezett település.
Vasútállomás, határátkelő révén nagyon vonzóvá vált sokak számára.
- decemberben megalakult a képviselőtestület is, de a küzdelem
továbbfolyt a magyar területen maradt szabadkai örökségért, földekért
Kelebia, Tompa és Csikéria között. Közben a közintézmények
épültek, egyre többen laktak itt, a sportélet szépen is szépen fejlődött.
A határon mindig zajlott az élet, így tragédiák sem kerülték el a
helységet, vagy máig tartó kibogozhatatlan anekdoták is mindig adtak
beszédtémát a környéken. Kelebia jelentősége mit sem változott, a
határ, a vasút máig fontossá teszi a nevét.
Az előadást követően fórum, műhelymunka bontakozott ki a korabeli
források, adatközlések témakörében.
